Erre a napra olyan programot terveztem, amilyenen még nem voltam.
Befizettem magam egy városnéző túrára. Hogy miért tettem így, mikor ennek a városnak ennyire jó a tömegközlekedése? Azért, mert Muir Woods-ba mindenképpen szerettem volna ellátogatni, és sajnos április előtt erre nincs megfelelő tömegközlekedés lehetőség. Április után a Golden Gate északi parkolójából vannak Shuttle buszok az erdőbe. Itt is alaposan körbenéztem míg végül a
Dylan's toursra esett a választásom. Remek értékelések mindenhol, és Muir Woodson felül körbe visznek a városban is. Két olyan pontja volt az útvonalnak ami miatt úgy gondoltam, hogy ez többet fog adni, mintha magamtól fedezem fel a várost, még pedig az egyik, hogy van megálló a Twin Peaks kilátónál, és a Golden Gate hidat is megcsodálhatjuk a túloldali egyik kilátópontról. A másik plusz, pont, hogy kis buszos (max. 25 fő) a túra, így nincsen tömegturizmus érzésünk.
Érdemes kuponok után kutatni, a Facebook oldalukon találtam egyet, amivel 10 dollár kedvezményt adott.
A találkozási pont 9:30-kor a Powell-Hyde Cable Car megfordító mellett található. A tájékoztató e-mailben le van írva minden odajutási lehetőség, sőt még egy videót is mellékelnek, hogy biztosan odataláljunk.
 |
| A találkozási pont |
Sajnos az időjósoknak igaza volt, már reggel elkezdett cseperegni az eső. A kedvemet ez nem szegve, és ha már a találkozási pont a Powell-Hyde Cable Car vonal mellett van, korán indultam, és kipróbáltam ezt a járatot is. Az időjárásnak és a korai időpontnak köszönhetően azt is kipróbálhattam milyen egy privát járat a Cable Car-on.
Először azt terveztem, hogy elmegyek a végállomásig és vissza, de szerintem itt csak tájékoztató jellegű a menetrend, mert már kettő járműnek is el kellett volna indulnia, mire ez elindult. Valahol útközben leszálltam, és megvártam az ellenkező irányú járatot.
Persze így korán érkeztem vissza, de legalább picit sétáltam a környéken.
Szeretek reggelente sétálni, ilyenkor még minden olyan nyugodt, csendes.
9:30-ra meg is érkezett mindenki és a csepegő esőben elfoglaltuk a helyünket a buszon. 24 fő gyűlt össze, melyből 4 fő Nagy-Brittaniát, 1 fő Belgiumot, 1 fő Kanadát és én Magyarországot képviseltem, míg a többiek mind az Egyesült Államokból érkeztek.
A túra útvonala eredetileg így néz ki, azonban a Muir Woods megváltoztatta a szabályokat, és most már csak előzetes bejelentkezésre lehet látogatni ezért változhat a sorrend. Nálunk is így történt, ezért pont ellenkező irányba haldtunk.
A vezetőnk Pear volt (innen is elnézést kérek tőle, ha nem jól írtam a nevét, annak ellenére, hogy elbetűzte nekünk :) ). Eredetileg Svédországból származik, de már 9 éve San Franciscoban él.
Az időjárást elnézve úgy dönött, hogy a Golden Gate híd egyik kilátópontját még a Muir Woods felé megtekintjük, gondolva arra, hogy lehet semmi sem látszik majd a kilátásból visszafelé jövet.
A pár perces megálló után, már kanyarogtunk is tovább Muir Woods felé. Az autóban kaptunk hasznos tanácsokat, hogy merre érdemes menni, melyik túra útvonalat érdemes követni és ezek mennyi ideig tartanak. A tájékoztatóban amit a jegyvásárlásnál kapunk is le van írva, hogy egy-egy út kb. mennyi időbe telik, de ahogy Pear is mondta, és utána meg is tapasztaltuk azoknak nem sok köze van a valósághoz. Aki ezt az időt ráírta a papírra, valószínűleg úgy közelekedett, hogy két lépést tett előre, majd egyet hátra.
Egyébként az útvonalak nem bonyolultak egyáltalán én a 4-es hídig sétálta el, majd a másik oldalon vissza.
Mosdó a parkolónál is van, illetve a bejárat után a Visitor Centernél is.
Kis érdekesség, hogy a Visitor Centerben vásárolhatunk kis palántákat is, amiket ha sikeresen elültetünk otthon és túl éli az időjárást, pár ezer év múlva saját mammutfenyőnk is lehet.
A nem "konzerv" változatról sajnos nincs képem, de a mögöttem ülők kis palántákkal tértek vissza a buszra.
Az esős idő ellenére is ámulatba ejtő ez a hely.
1 órát tölthettünk el a parkban, szép napsütéses időben lehet kevés lett volna, de ebben a nyirkos időben elégségesnek bizonyult. Nem kellett rohanni, szépen saját tempóban járhattuk be amit szerettünk volna.
Következő állomásunk Sausalito, ami egy hangulatos kis halászfalu eredetileg. Ma már inkább a turistákra építenek. Biztos hangulatosabb napsütésben Sausalito is, de szerintem így is megérte a látogatást. Ez a hely van megjelölve a túra során ebédelésre. Útban idefelé jópár tippet is kaphatunk, hogy hol és mit érdemes enni.
A többiek étterem vadászatra indultak, én a panorámát mentem megnézni elsőnek.
Sajnos az eső itt eredt el igazán, és a nap végéig abba sem hagyta. Ráadásul nem is az a csendes eső volt, hanem az a jó sűrű, áztató eső.
Emiatt sajnos a Marin Headlands kanyar ki is maradt, a Golden Gate kilátóponttal együtt.
Pear gondolata miszerint még odafelé álljunk meg a Golden Gate Vista pontnál beigazolódott.
Következő megállónk a Fort Point volt, itt is kiszállhatunk egy pár kép erejéig.
Tovább haladtunk a Presidio felé, ahol megtudhattunk érdekességeket a hely múltjáról és jelenéről.
Pacific Heights-nál ismég kiszállhatunk egy kicsit a szakadó esőben, ahol megcsodálhattuk a Lyon Streen lépcsőit.
A továbbiakban tovább haladtunk a milliárdosok utcáján, majd Mrs. Doubtfire házát is megnéztük a buszból.
Haight-Ashbury felé haladva pár ember kérésére elhaladtunk a Painted Ladies házak előtt. Erre igazából tilos bármilyen méretű turista busszal menni, de a kérésnek nem tudott ellenállni Pear.
Bevallom, azt hittem ha már erre surrantunk, akkor ki is szállhatunk egy pár képre, de ezt már nem mert vállalni Pear.
Haight-Ashbury-nél viszont már kiszállhattunk és sétálhattunk picit a környéken. A szakadó esőben senkire nem kellett várni a tovább indulásnál.
Ilyen kiszállások alkalmával egyébként Pear nem jött velünk, a tudnivalókat még útközben elmondta, a helyszínen pedig valahol leparkolt és megvárt minket.
Innen felmentünk a Twin Peakshez. Nem sok remény volt, hogy bármit is láthatunk, de azért megpróbáltuk. Egy előnye mindenképpen volt, nem volt tömeg a kilátópontnál... igaz kilátás sem volt.
Tovább indulva azért elgondolkodtam ezen. Tulajdonképpen azt a két dolgot ami miatt úgy gondoltam, hogy egy kombinált túrára fizetekbe, pont nem is láthattam. Ennek ellenére nem volt rossz döntés, élvezetes volt a nap.
A következő állomásunk a Castro volt, amit csak a buszból tekintettünk meg, majd Mission-ben a szakadó eső miatt egy graffitikkel díszített utcát tekinthettünk meg gyalogosan. Egyik végén letett minket Pear, a másik végén pedig felvett.
Ezután már többet nem szálltunk ki, csak végig haladtunk a Civic Center mellett, megnéztük a Union Square-t, és végig haladtunk a China Town fő utcáján, majd visszatértünk a kiinduló állomsára Fisherman's Wharf-ra. Itt ki is lehetett szállni, vagy utána útközben az üzleti negyedig bárhol. Én a Powell / Mason Cable Car végállomásnál szálltam le, hogy kipróbáljam ezt a vonalat is.
Szerencsére itt sem volt tömeg, simán fel tudtam ülni rá.
Ezzel is elmentem a végállomásig, majd a Market Streeten elnézelődtem, egy pár boltba mentem, ha már esett az eső, majd végül a 30X busszal hazamentem.
Összeségében szerintem az időjárás ellenére jól sikerült a nap, és nagyszerű élményként maradt meg bennem a Dylan's Tours útja.
A további két San Franciscoban töltött napomon már egy csepp eső sem hullott. Így utólag visszagondolva, ha már az egyik napon mindenképpen esnie kellett, annyira nem is baj, hogy erre a napra esett.
Ajánlott bejegyzések