San Francisco utazás
San Francisco nem a pénztárcabarát szállás árairól híres. Ettől függetlenül engem meglepetésként értek azok a számok, amiket a szállásfoglaló oldalok adtak ki a keresésemre.
Több napi keresgélés után végül a Coventry Inn-re esett a választásom. Többet is lefoglaltam, de ez volt az amiről az értékelések alapján úgy gondoltam, hogy ide nyugodtan fogok érkezni. Elég érdekes és változatos értékeléseket olvastam, a Coventry Inn-nél nem volt semmi kirívóan negatív kritika.
Így is volt, teljesen rendben volt a hely, és az egyetlen panszként felrótt tényezőt én nem is tapasztaltam, miszerint az utca zaja eléggé behallatszik a szobába. Nem azért nem tapasztaltam, mert süket lennék, hanem mert nekem ilyen szép kilátás jutott. Remélem most mindneki irigykedve nézi a következő fotót:
Igazából azon kívül, hogy nem tudtam eldönteni milyen is az időjárás odakinnt semmi gondot nem okozott, úgyis csak aludni mentem a szállásra.
Egyszer megszálltam egy londoni hotelben, ahol ablak sem volt. Itt legalább azt már láttam, hogy világos, vagy sötét van kint.
Ha valaki autóval érkezne San Franciscoba, vagy esetleg itt bérelne autót, akkor is ajánlott ez a hely, ugyanis a szobához ingyen parkoló jár, ami elég nagy szó ebben a városban.
A sok felesleges szöveg után, most már tényleg az élmények jönnek.
Erre a napra igazán nem volt konkrét tervem, ugyanis addig-addig tanakodtam, hogy mikorra vegyem meg az Alcatraz jegyet, hogy a végén lecsúsztam róla. Így picit cél nélkül elindultam a közeli Safewaybe reggeli beszerzésre. Az idő még picit párás volt, de mire a reggelivel a kezembe megérkeztem a vitorláskikötőbe már kezdett eltűnni a pára, és csodálatos kilátás nyílt a Golden Gate hídra és az Alcatrazra. Nem is nagyon tudnék ennél jobb helyet elképzelni az első San Francisco-i reggelim elfogyasztására.
 |
| Útban a Safeway felé |
A környék házai, a napsütés, az első pillantás a Golden Gate hídra... egyszerűen remek volt. Mosolyogva haladtam a 22-es troli megállója felé.
Ugyanis reggeli közben ki is gondoltam, hogy merre is kezdjem az utam. Volt egy megbízásos vásárlásom a Whole Foods Marketben, gondoltam ezt gyorsan letudom, ne kelljen később ezzel foglalkozni. A szállásomtól a már említett 22-es trolival kellett elmennem Fillmore St & Sacramento St-ig és onnan átszállni az 1-es trolira amiről a Gough St-nél leszállva pár perc sétára ott is egy Whole Foods. De a legjobb, hogy innen indul a California Cable Car is!
A 22-es trolin ekkora tömeg fogadott:
Gyorsan beszereztem a beszerezni valót, majd izgatottan mentem a Cable Car felé.
Pont bent állt egy és úgy tűnt csak rám vár.
A vezető egy nagyon jó kedélyű, mindenkivel szóba elegyedő úri ember volt, aki láthatóan és hallgatóan nagyon élvezte a munkáját. Az egész utat végig mosolyogta / nevette mindenki.
Ennél tökéletesebb nem is lehetett volna az első találkozás az eddig képekről látott Cable Car-ral.
Először fura volt, hogy nyitott a jármű, de aztán már én is úgy lógtam a Cable Car-okon, mintha világ életemben ezt csináltam volna.
Tömegközlekedéshez a Clipper Cardot használtam, nagyon megéri. Egy útra a jegy a Cable Carra 7 dollár, Clipper Carddal viszont egy napijegy 12 dollárba került (+3 dollár a kártya díja), így már ha kétszer utazunk a Cable Caron megéri napijegyet venni. Meglepően kevesen éltek ezzel a lehetőséggel, vagy csak nem tudtak róla, de az utasok 95 % -a a 7 dolláros jegyet vásárolta.
A Clipper Cardon vásárolt napi jegy jó az összes Muni járatra is. Vagyis egyébként pont fordítva, jó az összes Muni járatra, és a Cable Carra is :)
Én a 7 napos Visitor Passportot vettem annak ellenére, hogy nem voltam ott hét napot, de még így is bőven megérte.
A Clipper Cardot minden felszállásnál hozzá kell érinteni a kezelőhöz, a Cable Car-on pedig a jegykezelő ember olvassa le.
A végállomástól a Ferry Building felé haladva, ez fogadott:
Utcazenész, napsütés, pálmafák. Kell ennél több?
Megnéztem a Ferry Buildinget, majd kisétáltam a mellette lévő mólóra.
A mólóról visszafelé jövet megpillantottam egy Street Car-t, ami láttán felcsillant a szemem, és el is kezdtem követni a Market Streeten. Imádom ezeket a régi járműveket!
Kicsit sétálgattam itt, gondoltam hátha találok egy helyet ahol megebédelhetek, de ezek a régi klasszikus Street Car-ok úgy hatottak rám, mint egy kis gyerekre az édességbolt, és minél előbb ki akartam próbálni őket, ezért inkább úgy döntöttem felszállok egyre és elmegyek a Pier 39-hez.
Útközben ért egy újabb pozitív meglepetés. Igaz nem követlenül engem érintett, de azért szerintem mindenképpen említésre méltó.
A második ajtónál két huszonéves fiú ráállt a lépcsőre és ezért a sofőr nem tudta becsukni az ajtót. Szólt nekik, hogy húzódjanak bentebb, de ők picit bizonytalanul viselkedtek mire a vezető megkérdezte, hogy eltévedtek-e, merre tartanak, segíthet-e megmondani melyik megállónál kell leszállniuk. Ez a kedvesség meglepett. De ahogy később tapasztaltam, ez nem szoktalan errefelé.
Tehát akkor Pier 39. Turistás ez tény. Igazából jóformán csak miattuk van ott. Szuvenír boltok tömege, és étkezési lehetőségek tárháza.
Ezen az oldalon a kupont letöltve a California Welcome Centerben kaphatunk egy kuponfüzetet és egy óra ingyen parkolást a Pier 39 parkolóházban.
https://www.pier39.com/offer/fun-pack/
Azt is hihetnénk, hogy akkor itt ennyi a látványosság, de a java és a fő oka amiért idejöttem még csak most jön.
A Pier 39-nél laknak az oroszlánfókák.
Körbejártam a mólót, hogy újabb szögből is megtekintessem Alcatrazt, és a Golden Gate hidat.
A Fisherman's Wharfon folytattam az utam, ahol megtaláltam
Sandorson által ajánlott öböl túrákat kínáló hajósokat. Minden egész órában indulnak, és 15 dollárba kerül a szűk egy órás út. Az ajánlást innen is köszönöm, tényleg nagyszerű élmény.
Tőlem is minden gondolkodás nélkül megkapja az ajánlott plecsnit, egyetlen egy megjegyzéssel: tengeribetegeknek nem ajánlott.
Sajnos pont lekéstem az egyik túrát, így tovább sétáltam a Ghirardelli Square-ig.
Visszafelé bementem az ingyenes San Francisco Maritime National Historical Park and Museum-ba.
Érdekes kis kiállítás, és nem mellesleg remek lehetőség a mosdó használatra.
Tovább haladva ismét egy utcazenészbe botlottam, remélem így is átjön azért a hangulat.
A hajóhoz visszatérve az elsők között szálltam fel, így még jutott hely a hajó elejében. Kilátás szempontból hibátlan, de vízhatlan ruházat ajánlott!
A túra remek, a hangszórókból vicces és érdekes kommentárokat hallhatunk a kapitánytól.
A hajó megkerüli az Alcatrazt, majd a Golden Gate híd alatt áthaladva visszafordul, és a parthoz közelebb haladva tér vissza a kikötőbe. Számomra nagyszerű és maradandó élmény volt.
Ha már megnéztem a Golden Gate hidat a vízről, gondoltam megnézem közelebbről is. Pláne, hogy sajnos mindenki arról beszélt, hogy ma még milyen csodaszép napsütéses napunk van, de holnapra már sajnos pont az ellenkezője várható.
Fel is sétáltam az egyik buszmegállóhoz, amit a Google Maps javasolt. Több turistával vártuk a buszt aminek van megállója a hídnál (több járat is jó lett volna, de valahogy azok nem akartak jönni). Egyszer csak feltűnt az egyik, számunkra megfelelő járat, majd ahogy jött úgy el is ment. Mi néztünk bután egymásra, majd leesett mi is történt. Reggel a trolibuszon ülve láttam, hogy a helyiek leintik a buszokat, mert egyébként ahogy a példa is mutatja, nem állnak meg a megállóban. Ezt a gyakorlatot a későbbiekben átvettem, kivéve ott ahol csak egy busz állhatott meg a megállóban. Itt a Clipper Cardomat feltűnő helyen fogva álltam a buszmegálló elején. Ezzel a taktikával sem volt gond a későbbiekben.
A következő buszt már leintettem, így végre úton voltam a híd felé. A sofőr a turistákat látva a híd előtt fel is hívta rá a figyelmet, hogy itt kell leszállnunk.
Innen már csak meg kellett találni azt a pontot ahonnan a legszebb a híd. Nem nehéz, mindenhonnan csodálatos!
A 28-as busszal szándékoztam visszatérni a szállásra. Ez a busz a Lombard Streeten halad végig, ami nekem tökéletes. Itt először szembesültem vele, hogy mennyire sikerült helyinek látszanom - az a vicces, hogy még ilyen lehetetlen helyeken is, ahol szerintem az itt dolgozókon kívül csak turista van. Később még lehetetlenebb helyzetekben is azt hitték helyi vagyok. Mielőtt elindultam sokat olvasgattam a közbiztonságról, és mindenhol arra hívják fel a figyelmet, hogy azzal már sokat tehetünk a biztonságunk érdekében, ha úgy viselkedünk mint egy helyi. Úgy látszik ezt a képességet sikerült teljesen magamévá tenni.
Hogy miért is meséltem el mindezt? Mert a 28-as busz mindkét irányba ugyanazt a megállót használja a Welcome Center mellett. A Google előrejelzése szerint jött is egy 28-as, felszálltam rá. Az előttem lévőnek mondott valamit a sofőr ami miatt leszállt, hozzám nem szólt, csak köszönt, majd a mögöttem lévőknek is mondott valamit, ami miatt ők is leszálltak. Bizony, előttem is, utánam is feltűnően turisták voltak, akikkel közölte a sofőr, hogy ez a busz bizony nem a város felé megy, hanem az ellenkező irányba. Így újdonsült helyiként mentem pár megállót a busszal, hogy utána fel tudjak szállni a már jó irányba haladóra. Legalább megtanultam, ha legközelebb erre járok, jobban nézzem meg a buszokat és csak arra szálljak fel amelyik Van Ness irányba halad.
Az első napomon úgy érzetem magam, mint egy friss szerelemes. Szerelmes, aki éppen most ismerkedik a szerelme tárgyával és az a legtökéletesebb arcát mutatja.
Remek város, napsütés, jó hangulat, kedves emberek, pálma fák... Egész nap mosolyogtam.
Ajánlott bejegyzések