Ezúttal egy hét eseményei egy újabb görög szigeten.
Nagyon nehezen született meg a döntés, hogy akkor nyár elején megyünk-e, ha igen, hova és mennyi időre. Fej-fej mellett küzdött Korfu és Thassos, végül (mint az írás címéből is kiderült) utóbbi lett a nyertes a jó árban szerzett Thesszaloniki jegyek miatt. Korfu esetében egy éjszakát Bergamoban kellett volna tölteni, és ez alaposan megdrágította volna az odajutást.
Tavaly pont ugyanígy május 31-én mentünk Thesszalonikibe, de akkor csak 4 napra és maradtunk a környéken, most kicsit távolabb merészkedtünk a várostól.
2014.05.31. BUD-SKG W6 HA-LWS
A bádogterminálban számomra újdonsággal is találkoztam, a bejárattal szemben ott álltak a budportos behajtók, és ezúttal mindenki kapott egy pecsétet a beszállókártyájára miszerint a csomagja ellenőrizve, a kis kézipoggyász méretnek megfelel.
Egy WizzAir madár állt a bádogterminál előtt, ezért már beszállítás előtt lehetett látni, hogy Sharkletes utunk lesz.
Tavalyi tapasztalat alapján a bal oldalon kerestem magamnak helyett, mert onnan jó a kilátás Thesszaloniki városára. Ez idén nem jött be, mert a várost elkerülve, a másik irányból szálltunk le. A reptér megközelítése a nagy szél miatt meglehetősen hullámvasutasra sikerült.
A gépből kiszállva buszra szálltunk, hogy azt a néhány métert megtegyük a terminálig.
Eddig minden úgy zajlott, ahogy tavaly, de idén nem az érkezési szinten található városba induló buszok megállója felé vettük az irányt, hanem az indulási szinten lévő buszmegállóhoz. Ide érkezve kellett felhívni a bérbeadó cég képviselőjét, aki pár perc múlva meg is érkezett a sötétszürke Corsával. A papírozást és fizetést arrébb ejtettük meg, de nem tartott tovább pár percnél és már indulhattunk is utunkra.
Az autó a Poseidon car rentalstól volt a 7 napra 122,50 € - ért teljes zero excess (nullázó) biztosítással, + 20 € extra biztosítással a kompra. A foglaláshoz szükség volt egy hitel kártyára, de semmit nem zároltak, a helyszínen pedig készpénzben fizettem ki a bérlési díjat.
A várost elkerülő autópályán meglehetősen sokan voltak, annak ellenére is, hogy szombat volt, de azt elhagyva, elég gyakran már-már elhagyatva, egyedüliként róttuk a kilométereket.
Az autópálya díj 2 x 2,40 € volt, amit sorompós rendszerben kell fizetni. Nem emlékszem pontosan, hogy honnan, de talán az első kaputól után már igazán megszépül a táj, az út mentén és középen leanderek díszelegnek, sziklák az egyik oldalon, a másik oldalon a tenger, majd Thassos sziluettje is feltűnik mellettünk. Az idő remek, süt a nap, bár fúj a szél, de a kocsiban ezt csak egy-egy erősebb széllökésnél lehetett érezni.
Az időjárás miatt nagyon aggódtunk, nem jósoltak sajnos semmi jót az időjárás jelentő oldalak, de a kezdeti napsütés elfeledtette velünk ezt az aggodalmat.
A komphoz jó ütemben értünk, ami az indulást illeti, mert csak 10 percet kellett várni rá, ami el is ment gyorsan a jegyvétellel, beállással.
A jegy ára fejenként 3 €, az autónak rövidsége miatt 16 €.
Sosem kompoltam még és a teletömött kompok látványa a képeken kicsit aggasztott, de ez az aggodalmam alaptalannak bizonyult, a mi 14:25-kor induló kompunk (piros, Thassos ferries) még félig sem volt. Jobb oldalt a fal mellett hagytam az újdonsült szállítónkat, majd irány az emelet.
Amint elindultunk a sirályok már jöttek is velünk, de szegények ezúttal nem jártak sok szerencsével, mert kevés volt az utas, kevesebb élelem jutott nekik. Fent meglehetősen hideg lett, hiába sütött a nap, de a szél a tengeren még hidegebbnek hat.
Limenasba érkezésünkkor elindult az egyik kék komp visszafelé, így minket a sirályok már nem kísértek a kikötőig, hanem átvándoroltak oda, hátha ott nagyobb szerencsével járnak.
Kiszállás után irány a Blue View Studios, Skala Potámiában.
20 € volt 3 főre / éj a fantasztikus kilátással rendelkező Studio, kis konyhasarokkal, fürdőszobával, széffel, wi-fivel, az erkélyen ruhaszárítóval. Az elhelyezkedése is remek, minden közel van, igaz az erre érzékenyeknek azzal számolni kell, hogy meredek ide feljutni.
A háziak az egyik földszinti stúdióban laknak, nagyon kedves, barátságos emberek.
 |
| Kilátás az erkélyről |
A szigeten szerintem lehetetlen eltévedni. Egyrészt, minden nagyon jól ki van táblázva, másrészt körbe a szigeten vezet a fő aszfaltozott út, ami jó minőségű, széles, ámbár elég kanyargós.
A szállás elfoglalása után, gyorsan le a Golden Beachre, megnézni közelebbről azt, amit már föntről megcsodáltunk. A nap ragyog, szél lengedez, egyszerűen tökéletes az idő.
Golden Beach képekről nem győzött meg, valami hiányzott belőle, de ott állva ez az érzés már egyáltalán nem volt így, a partot körbeölelő hegyekkel mindennap meggyőzött róla, hogy ez mégis csak egy szép, magával ragadó partszakasz.
Vasárnap sajnos borús, hűvös időre ébredtünk, szemerkélő esővel, ezért a kirándulás mellett döntöttünk.
Első célpont, már csak a közelsége miatt is Panagia volt. Kellemes hangulatú hegyi falu, meglehetősen üres utcácskákkal. Rajtunk kívül mást nem is láttunk csak a főúthoz közeli kocsmában pár helyit, ahova egy bácsi is nagyon sietett, miután jól megbámult minket, mint aki sose látott még turistát :)
Panagia után Limenas, a főváros felfedezése következett.
A város elején egy utcában gyorsan letettük az autót, ami olyan jó döntésnek bizonyult, hogy a későbbiek folyamán is ezt az utcát használtuk erre a célra.
Először a sétáló utcán haladtunk végig, majd el a kikötőig és onnan fel a színházhoz. Azt tudtam, hogy tavaly egész évben le volt zárva, de arra nem számítottam, hogy idén is ez lesz a helyzet. A tábla tanulsága szerint ráadásul idén is egész évben le lesz zárva.
A lezárás miatt az Akropolisz felé vezető úton lehet megközelíteni, ez egy kis papírra kitűzött útmutatóból is kiderül. Ami viszont fura, hogy annak ellenére, hogy le van zárva a színház, innen nincs már elkerítve, így mindenki kedvére sétálgathat itt.
Ezután nem maradt más hátra, mint az Akropolisz meghódítása.
Olvastam róla, hogy viszonylag munkás oda feljutni, hát és tényleg. Ok, jobb erőnlétben lévő megszokott hegyi túrázók vígan elrobogtak mellettünk, ami kicsit még jobban letörte a kedvünket, de ahogy egyre feljebb haladtunk kikukucskálva a növényzeten a kilátás már kárpótolt az önbecsülésünk odaveszéséért.
Felérve a kilátás még pazarabb lett.
Az másik oldalt kitekintve megláttuk, hogy két domborulattal arrébb fent a picit magasabb dombon van egy görög zászló, így tovább haladtunk az úton. Először lefelé kell haladni, majd picit megint felfelé vezet az út, ahol ismét kőmaradványokat (kerítés) találhatunk. A kilátás innen még jobb Limenasra és a kompkikötőre, de a zászlós dombtető még hátra volt.
Ismét kicsit le, majd ismét kicsit fel, és már ott is vagyunk.
Mondanom sem kell a kilátás innen a legtökéletesebb, bár tériszonyosoknak nem ajánlott.
Állítólag innen van egy út lefelé innen is, ami a sárga Arventidis bolthoz vezet, de mi inkább a színház felé mentünk vissza.
Itt már elég sok emberrel találkoztunk, gondolom inkább mindenki kirándulásra szánta el magát a meglehetősen szeszélyes időjárásban. Volt mikor sütött és szinte már nyárban érezhettük magunkat, de ez az érzés sosem tartott sokáig, mert a szél hamar feltámadt, és ismét szürke felhőket hozott magával.
Hazafelé még megnéztük Paradise Beachet is, ami teljesen üres volt, ami nem is csoda, ekkora már teljesen elborult az ég, hideg szél fújt. A part így is nagyon szép volt, a kis sziget tényleg feldobja a látványt.
Persze az első Paradise Beach táblánál fordultam le a part felé (Skala Potamia felől), ami persze nem az aszfaltozott út volt.
Kicsit még tovább autóztunk a Kolostor irányába, mert úgy tűnt, arrafelé barátságosabb az idő, és igazunk is lett. A kilátóknál megálltunk csodálni a tájat. Ez a szokás megmaradt az egész utunk során, az új kilátóknál mindig megálltunk, ami csodás partok látványát eredményezte, de egyben azt is, hogy mindenhova tovább tartott odaérni, de ezt ott akkor egy cseppet sem bántuk.
Hétfőn dörgésre-villámlásra, viharra ébredtünk, ezáltal kicsit később kezdődhetett meg a napi program.
Teljesen elfelejtkeztem róla, hogy hétfőnként Prinosban piac van, ezért gyanútlanul indultunk el arrafelé, hogy meglátogassuk Megali- és Micro Prinost.
Amint Skala Prinost elértük nőtt a tömeg, és Prinosig ez tovább fokozódott, emberek mindenhol, úton, útmentén, autók mindenfelé parkoltak, busz szemben a forgalommal, gyerekek rohanták át keresztben az úton, centizni kellett mindenhol, szabályos dugó és káosz alakult ki. Ez annak fényében rendkívül meglepő, hogy még igencsak június elejét írunk.
Ennek a forgalmi helyzetnek köszönhetően sajnos nem tudtunk a két kis hegyi falucska felé fordulni, így inkább tovább indultunk a nyugati parton és megnéztük Skala Kallirachis kikötőjét, ami a napsütésben a pálmafákkal, leanderekkel hangulatos kis kikötőnek bizonyult.
További kilátók meglátogatása után...
...elértük Limenáriába, ahol az autós meglepetések tovább folytatódtak, ugyanis egy darab parkolóhelyet nem találtunk a parti sétánynál, pedig 3x is körbementünk. Ezek után inkább egy fenti utcában hagytuk az autót.
Itt teljes nyár fogadott minket, de a sziget belseje felől már baljós felhők közeledtek.
Beültünk az Aegean Snakc Bárba gyros tálat ebédelni, még gondolkodtunk is, hogy kiülünk a közvetlen a parton található asztalok egyikére, de végül maradtunk az étterem teraszán, ami pár perc múlva, már jó döntésnek is bizonyult, mert hirtelen feltámadt a szél, és az ott ülők is inkább átültek a teraszra.
A gyros tál nagyon finom volt (6 €), a hús, a tzatziki, minden.
Ezen a ponton már nyilván való volt, hogy a mai napon szigetkerülés lesz, így ennek keretén belül ellátogattunk Theológusba is.
Szintén meglehetősen kihalt település, nem hogy helyiek nem voltak, de a korai időpont miatt még turisták se nagyon akadtak. 2 éttermet láttunk nyitva, de egyikben sem volt túl nagy forgalom.
Tovább haladva megálltunk Psili Ammosnál, mert ismét felragyogott a nap. Ilyen napsütésben gyönyörű színekben pompázott a víz, tömeg sem volt, így nagyon kellemes strand benyomását keltette. A víz hideg volt, nem is volt benne senki, de a lábunkat azért beledugtuk.
A strandot elhagyva a következő állomás a Archangelos kolostor volt. Úgy látszik ez egy ilyen nap volt, mert itt sem volt parkoló hely! Igaz itt nem kellett sokat várni, jöttek is a távozóban lévő emberkék.
A kolostorba belépve egy rendkívül csinos csíkos szoknyát kaptam, mert ide, csak szigorú öltözködési szabályok betartásával lehet belépni.
A szigor nem csak az öltözködésre terjed ki, hanem fényképezni és videózni sem szabad, erre több tábla is figyelmezteti az idelátogatókat.
Nem bírtam ki, és 2 képet készítettem, egyet a kolostor kis részletéről, a másikat Livadi Beachről. Egy fotózni szerető embertől nagy kihívás betartani ezt a szabályt.
A kolostor után visszatértünk a bázisunkra, amit még az utolsó kilátóból is megcsodáltunk, majd a sziget kerülő túránk véget is ért.
A szállásunknál lakott egy két színű szemű cica, aki nem pofátlanságával és különleges tekintete miatt belopta magát a szívünkbe. A nyaralásunk vége felé már a terasz ajtóban várt minket haza :)
Kedden ragyogó napsütés várt ránk, így nem is volt kérdés, hogy milyen program fog következni: Giola!
Az aszfalt út mellett hagytuk az autót, mert az utána következő út, már személyautóval nem ajánlatos. A lejáratot mindkét irányból tábla mutatja.
Elsőként odaérve pont a fa alá tudtunk parkolni, melynek visszafelé indulva rendkívül örültünk, nem lett forróság odabent.
A séta kb. 30 perc volt, de már korán reggel égetően tűzött a nap. Ezt nem bántuk, végre egy nyári nap lesz - gondoltuk ezt akkor.
A Szirének medencéje felé haladva elhaladt mellettünk egy motor, és két terepjáró.
Az egyik terepjáró az ott lévő büféjében dolgozóé volt, mikor odaértünk akkor pakolt ki - ez a későbbiek miatt tartottam érdemleges információnak.
Az út második fele rendkívül szép, olíva fák minden felé, majd feltűnnek a sziklák is. Igaz, ahhoz, hogy a végcélt megpillantsuk már majdnem előtte kell állni, de nem szabad feladni és visszafordulni, mert mindenképpen megéri a kis túrát.
Ezek után ismét meglepődtünk, mert szép számmal voltak már most is a 'medence' körül.
A nap tovább tűzött, de a szél feltámadt.
A vízben senki nem fürdött csak a benne élő halak, mint kiderült, azért mert nagyon hideg volt.
Kis napozás után úgy döntöttünk, hogy a hideg víz helyett inkább menjünk át egy strandra, ahol nagyobb eséllyel tudunk fürdeni.
Mire összepakoltunk még többen jelentek meg, és az újonnan érkezők közül már akadtak bátrak is, akik nem gondolták úgy, hogy rögtön belefagynak a vízbe.
Át is mentünk a tegnap már megcsodált Livadira, ahol az a látvány fogadott minket, hogy teljesen üres a strand, amit a Giolás majdnem kánikulás élmények után nem is tudtunk mire vélni.
Kiterítettük a törölközőket, be a vízbe, ami itt is hideg, de sebaj, napozzunk tovább.
A napozás nem tartott tovább pár percnél, mert ismét feltámadt a szél, de ez már hűvös szél volt, a nap is elbújt, hirtelen úgy éreztük magunkat, mint akik télen próbálnak a strandolási szenvedélyüknek hódolni.
Pedig még az elején gondoltuk is, hogy egy kis idő után áttérünk a még szebbnek ígérkező Arsansas Beachre, de így sajnos ez elmaradt és inkább tovább autóztunk Aliki Beach felé.
Itt az ellenkezője fogadott minket, mégpedig tömeg, ami az időjárást figyelembe véve meglepő tény volt. A kocsit elhagyva, már picit jobban érthető volt a tömeg, mert itt jobb idő volt, mint Livadin, de azért szerintem közel sem strandidő.
A kis földnyúlványon keresztül megközelítettük a volt márványbánya maradványait.
Az odavezető úton megcsodáltuk a beach tiszta vízét.
A bánya maradványa érdekes (de pozitív értelemben érdekes) látványt nyújtott.
Hazafelé még megnéztük Potamiát is, de nem fogott meg benne semmi, messziről szép, ahogy a hegyek között fekszik, de odaérve, valahogy nem volt magával ragadó a hangulata, mint Panagiának.
Eljött a szerda az utazásunk legkiábrándítóbb napja.
Már reggel szakadó esőre keltünk, ami a nap folyamán egyáltalán nem akart alább hagyni. Sajnos így nem láttuk értelmét bárhova messzire is elindulni, mert a kocsiból kiszállva rögtön eláztunk volna. De, hogy ne üljünk egész nap a szobába, elindultunk Golden Beach felfedezésére, átsétáltunk egészen Skala Panagiáig mikor kicsit is kevésbé esett az eső.
A tenger haragos, de gyönyörű hullámokkal tarkított volt.
A partról készült videó itt tekinthető meg.
A parton a napernyők és napágyak sokasága várta a jó időt - velünk együtt - de ez sajnos erre a napra már nem jött el.
Csütörtökre már sokkal jobb időt vártunk a jóslások alapján, ami délelőtt tartotta is magát ehhez. A Golden Beach csodás színben pompázott.
Ebédelni visszatértünk a Limenáriába az Aegean Snack Bárba, mert a többi gyros amit ettünk meg sem közelítette azt. Ezúttal ráadásul közevetlenül a tengerparton fogyasztottuk el az ételt, ami még hozzátett az ebéd hangulatához.
Ha már erre jártunk elkirándultunk Marinesbe a Genna tóhoz és vízeséshez. A sziget belsejébe haladva, gondolom már említenem sem kell, de ismét elromlott az idő, már féltünk az esőtől is, de az szerencsére nem következett be.
A tóhoz érve kecskék hada várt minket, akik jó ízűen majszolták a növényzetet.
A nyakukban csengő található, így akkor is tudhatjuk, ha a közelünkben járnak, ha nem látjuk őket. A vízesés felé is csak a csilingelés hallatszott, de az elkövetőket nem sikerült szemügyre venni.
A tó és a vízesés is nagyon szép, megérte mindenképpen a kirándulást. A vízeséshez kisebb nagyobb sziklákon kell felmászni, és a patakon áthaladni, ami száraz lábbal is megoldható volt, ha ügyesen vesszük az akadályokat.
Skala Potamiaba érkezésünk után még megtettük a szokásos esti sétánkat a parton, amit ezúttal a vízben tettem meg. Nem érdekelt, hogy hideg a víz, jól esett a vízben sétálni, elvégre nyaralunk, vagy mi?
Péntekre igazi kánikulát ígértek mindenhol. A reggel ennek megfelelően gyönyörű napfelkeltével kezdődött.
A korábbi tapasztalatok alapján már nem akartunk sehova se tovább indulni, mert megtanultuk az egy hét alatt, hogy ott maradunk ahol jó az idő, nem megyünk sehova.
Ahogy közeledett az idő, hogy induljunk a strandra egyre több felhő közeledett, majd teljesen eltakarta a napot. Nem hittem a szememnek, erről egyáltalán nem volt szó. Ragyogó, felhőmentes napsütésnek kellene lenni 28 fokkal, de ez még hasonlítani se hasonlít rá.
Már teljesen lemondtam a mai strandolásról is, mikor elindultunk a part felé, és mire odaértünk (ami nem nagy táv, kb 2-3 perc), már kezdett kikandikálni a nap, és hirtelen megérkezett a hamisítatlan, igazi nyár.
Ez szinte már hihetetlennek tűnt, ezért gyorsan elfoglaltunk még az üresen álló első soros napágyakból egyet-egyet. Itt sajnos nem működött a fogyasztásért cserébe napágy ügylet, de mivel nem tudhattuk meddig marad a nyár kifizettük érte a kért összeget. Két ágy egy napernyővel 5,50 €-ba került, 3 ágy plusz napernyő 7,50 €.
A nyár szerencsére a nap további részében is maradt, így legalább ki tudtuk használni a kifizetett pihenő eszközöket.
A víz az előző napok időjárása miatt eléggé lehűlt, de az utolsó nap lévén ez nem szegte kedvünk, és megmártóztunk benne. Pancsolásra még nem volt alkalmas, de lehűlésre kellemes volt.
2014.06.07
Szombatra sajnos már csak az elutazás maradt.
A legelső, 5:15-kor induló komppal (szintén piros, thassos-ferries, szintén jobb szélen parkolva) hagytuk el a szigetet, így még előző este megbeszéltük a tulajdonossal, hogy az ajtóban, belül a zárban hagyjuk a kulcsot.
Egyébként a tulajdonos annyira lazán kezelte a dolgot, hogy csak harmadszorra sikerült meggyőznöm, hogy kifizetném a szállást. Mindig csak azt hajtogatta, hogy ráérünk az utolsó nap, de én ezt szeretem időben letudni, ráadásul az utolsó nap már csak a hűlt helyünket találhatták az odaszokott cicával együtt.
A kikötőbe odaérve láttuk, hogy a thassosi kompok Thassoson alszanak, itt várják az újabb napot, hogy minél több embert eljuttassanak erre a szép szigetre.
Visszafelé is piros komp jutott, így szép kerek lett a történet, ami piros komppal kezdődött és azzal is fejeződött be.
A kezdődő napfelkeltét csodálhattuk meg a komp út során, ami méltó befejezése volt az utazásunknak.
A reptérre korábban értünk, mint számítottam így egy kis várakozás után adtuk le az autót, ami teljesen zökkenőmentesen zajlott. A papírozás helyén találkoztunk a képviselővel, aki bepattant, majd elvitt minket a terminálhoz, ahol kipakoltunk, elköszöntünk és mindenki ment a dolgára.
A Poseidon car rentalst is jó szívvel tudom ajánlani mindenkinek.
Az időjárási viszontagságok ellenére is jó utazás volt, és szép élményként fogok visszagondolni rá, a betervezett látnivalók fájó kimaradása ellenére is.
A szigetről készített térképemet ITT lehet megnézni.
SKG-BUD W6 HA-LPV szűk lábterű gép jutott, 162 fővel a fedélzeten.
Ezúttal a jobb oldali ülések közül választottam, mert az előtte felszálló gépek a város irányába indultak, és így nagyon szép rálátást nyílt Thesszalonikire, még a tavalyi szállásunkat is láthattam felülről.
Ajánlott bejegyzések