Ez a poszt egy tavaly szeptemberi utazás eseményeit örökíti meg. A beszámolót halogattam eddig, részben a nap végén történt események miatt. Ilyen még sosem volt, remélem többet nem is lesz, de aznap nagyon ránk tört a kapuzárási pánik :D
Na, de inkább kezdjük is az elejéről a történetet, aminek a kezdete még júliusra nyúlik vissza.
Ekkor ugyanis felfigyeltem rá, hogy a WizzAirnél és az Easyjetnél is szeptember 11-ére minden jegy feltűnően olcsó. Gondolom a korábbi események miatt ez az időszak kevésbé foglalt, mint a többi.
Addig nézegettem, még összeraktam egy jó kis 1 napos túrát Luxembourgba, abba a kedves kis városba, melybe rövidebb időre bármikor visszamennék, de az ország felfedezésére egy hosszabb túrát is szívesen vállalnék.
Az olyan repülés rajongónak, mint én, az utazást fény pontját és fő apropóját az adta, hogy az EasyJet rendkívül barátságos árban lévő repülőjegyeket kínált Luxembourg repülőteréről Milánó Malpensára.
2013.09.11. W6 BUD-CRL
A nap - számomra már szokásosnak számító és egyben a legkevésbé érdekfeszítő - reggeli Charleroi Wizz járattal indult. Az egyetlen érdekessége ezúttal az útnak annyi volt, hogy a buszoztatás miatt (egyszerre indult a két busz, a gép pedig szerintem 100 % közeli lf-fel ment) nem jutott egyikünknek sem ablak melletti hely, amire még nem volt példa.
CRL-LUX Flibco
Az emlékek, azért így közel egy év távlatából már picit megkoptak, de arra még emlékszem, hogy ezúttal sem voltunk túlzottan sokan a buszon.
Itt ki is emelném, hogy ezek a Flibco buszok rendkívül kényelmesek, pláne, ha az első két sorban találunk helyet, de hátrébb sem kell szűkölködni.
Érkezés után a főpályaudvaron vettünk napijegyet, ami 4 € (minden közlekedési eszközre jó az ország határain belül, értelem szerűen a sightseeing buszokra nem, amire őszintén szólva nem is tudom ki vesz jegyet), bár igazából sok értelme nem volt, mert kevés volt az idő, hogy kihasználjuk, és a városka remekül bejárható gyalog is. Egyedül a reptér buszra kellett mindenképpen a jegy, és itt jön az indoklás ami miatt mégis a napijegy mellett döntöttünk: 1 jegy 2 €-ba kerül, ezért gondoltuk, ha még egy valamire felszállunk már megérte a napijegy.
A helyi közlekedési vállalatnak amúgy remek honlapja van szerintem, van benne
útvonaltervező is.
A buszok sűrűn járnak, pontosan, eddigi tapasztalataim alapján nagyon jó arrafelé a tömegközlekedés.
A Viaducton át indultunk a város újbóli felfedezésére, majd innen a korábbi látogatás során felfedezett lifttel közelítettük meg a Ground városrészt.
Fentről a kilátás pompás erre a részre, ahova leérkezve megtapasztalhatjuk, hogy a nyugalom kis szigetére érkeztünk. Nehéz elképzelni, hogy itt tényleg laknak emberek, annyira meseszerű és egyben kihalt ez a rész
Sajnos az időjárás ez alakalommal sem volt velünk. Mikor odaértünk még úgy tűnt sütni fog a nap, de ahogy telt az idő, rá kellett jönnünk, hogy ebből nem jobb idő lesz, hanem egyre rosszabb. Az eső is eleredt közben.
Ezúttal a kis folyó mentén haladtunk tovább a hangulatos fapallókon.
Rajtunk kívül nem is nagyon járt erre más, csak 1-1 futó egyén.
Szerencsére az eső elállt, így még a Ground városrészt megcsodáltuk a bock kazamaták tetejéről, ahonnan a a hercegi palota és a felső városrész következett. Itt már előkerültek az emberek is, ahogy a napocska is.
A Pont Adolphe-n keresztül sétáltunk vissza a kiindulópontunkra.
A reptérbuszoknál nem nagy szerencse kifogni a dupla csuklóval rendelkező járműveket, ehhez képest nekünk pont nem jött össze. Az egyiket pont lekéstük, majd vártunk még két reptér buszt, de mind hagyományos volt. A következővel már csak útnak indultunk a reptérnek, nehogy lekéssük a gépet. Aggodalmunk felesleges volt.
A reptér amilyen pici, annyira drága.
Pár Luxair gép azért feldobta a várakozással töltött időt, legalábbis a normál várakozás időt.
A WizzAir gép indulás és az EasyJet érkezési idő között bőven volt ráhagyás, így fel sem mertül bennünk, hogy itt bármi történhet. Még a jegyvásárlásnál gondolkodtunk is, hogy mivel ütjük el azt a 3 órát, ami a két gép indulása között van.
Eredetileg így nézett ki a menetrend:
LUX-MXP 17:20 - 18:35
MXP-BUD 21:55 - 23:25
Az első információk alapján még nem számítottunk nagy késésre, majd ahogy közeledett az indulás időpontja a következő kép jelent meg a kijelzőn:
Nem voltunk túl boldogok.
A hír hallatán rögtön elkezdték osztani az ilyenkor szokásos vouchereket, viszont ezen a reptéren ebből az összegből csak egy fél literes vízre tellett.
A késésért 'cserébe' kapott vizet egyre jobban szorongattam, főleg annak tudatában, hogy megnéztem az Easy applikációján keresztül, hogy az érkező gép mikorra várható. Ilyenkor rájövünk, hogy a túl sok információ nem mindig hasznos.
Számolgattam, hogy mennyire lesz kicentizve, elérjük-e a gépet, mikor belém csapott a legamatőrebb hiba, ami létezhet, ugyanis most az egyszer úgy indultam neki, hogy majd megtaláljuk a 3 óra alatt a Wizz gép kapuját, minek nézegessem előre, legalább nem fogunk unatkozni, a kereséssel lefoglaljuk magunkat. Tehát a lényeg, hogy ott szembesültem vele, hogy terminált is kell váltani.
Az izgalom részemről már kezdett pánikba átcsapni, mikor még későbbi indulási időt is láttam a kijelzőkön, méghozzá olyanokat, aminél már nem volt érdemes azon gondolkodni, hogy elérhető-e a következő gép, mert bőven kapuzárási idő után száll le.
Elvileg nem vis major esetén járhat kártérítés 3 órát meghaladó késés esetén, ami 250 €, de egyrészt ez közel sem biztos, másrészt pont nem léptük volna át azt a bizonyos 3 órát. Tehát se kártérítés, se hazajutás lebegett előttünk.
Telt az idő, majd a gépünk még sehol, de egy padokkal elkerített részbe beterelték a gépre váró utasokat. Fura megoldás egy ilyen reptéren.
Gép még mindig sehol, de aztán a távolban feltűnik, és begurul a csáphoz... Életemben nem voltam még ilyen szomorú csápos ki- és beszállítás látván, mert rendkívül lassan jöttek ki az érkező utasok, és rendkívül lassan találta meg mindenki a helyét a beszállók közül, pedig a gép még félig sem volt.
19:10-kor megkezdődött a beszállítás.
Felszállásnál elnézést kértek a késésért, és csak annyit mondtak, hogy ők is késve kapták meg a gépet MXP-n.
Az órámat nézve vártam, hogy végre felszálljunk.
Amennyire vártam, hogy végre kipróbálhassam ezt a légitársaságot, annyira vártam már, hogy leszálljunk róla.
Pedig az út meseszép volt, narancssárga felhők, a gép narancssárga szárnyvégével rendkívül mutatós kompozícióban az ablakon túl, majd villámló felhők mellett haladtunk el. Sajnos, és utólag már hihetetlenül bánom, de egy képet se készítettem, annyira arra koncentráltam, hogy minél előbb szálljunk már le és induljunk meg a lila gép felé.
Az eredeti tervben még az is szerepelt, hogy veszek tőlük is egy makettet, de ez, az események fényében elmaradt.
A stewardessek szóltak, hogy akinek másik Easy járatra van jegye, az szóljon nekik a hívógomb segítségével. Elég szép számmal voltak jelentkezők, fel is írták, hogy ki hova, milyen gépre szeretne átszállni. Volt is tanácskozás az ügyben, de a leszállás után csak annyit mondtak ezeknek az utasoknak, hogy 'Good Luck'.
Leszállás: 20:45-kor, pedig még a kapitány is 20:40-es érkezéssel számolt.
Az előzetes helykiosztás nem lett szerencsés számunkra, mert az A319-es gépen a 20. sorban ültünk, ami eléggé hátul volt. Meg kellett várni még a többiek is kiszállnak, majd rohanás. Legalábbis ezt hittük, addig amíg meg nem láttuk, hogy buszozás van! Bátyámmal még nevettünk rajta, hogy a buszt vezető lányt meg kellene kérni, hogy vigyen át minket a másik terminálra, neki úgy is mindegy :)
A buszból már rohantunk a terminál felé, ami láttán az álmoskás határőr felélénkült, és nekünk szegezte a kérdést: Honnan jöttünk?
A kérdés annyira váratlanul ért minket, hogy ránéztünk: Honnan, honnan? Hát Budapestre megyünk és lobogtattuk neki a buszban már előkészített beszállókártyát.
Emberünk ezt annyira nem tudta mire vélni, úgyhogy gyorsan elő is álltunk a megfelelő válasszal: Luxembourg! Ezzel már elégedett volt, és intett, hogy mehetünk utunkra.
A futás tovább folytatódott, meg is pillantottuk a buszt a terminál előtt, ami ebben a pillanatban becsukta az ajtajait és elindult. Rohanva integettünk, hogy várjon meg minket és óriási szerencsénkre megállt, kinyitotta az ajtót és felszállhattunk. A busz csak úgy száguldott a két terminál között a kanyarokban, majdnem lecsúsztunk a székről. Egy percig se bántuk, menjünk ahogy tudunk, nekünk még dolgunk van.
A terminálba érve egy árva lelket sem láttunk sehol, így a táblákat gyorsan átfutva jutottunk el a szekuhoz, ahol elsőre hatalmas embertömeg fogadott. Már felkészültünk rá, hogy akkor itt most irtózatos nagy kérésbe kezdünk, hogy engedjenek előre, de amint odaértünk láttuk, hogy az a tömeg csak búcsúzkodó emberek hada, úgyhogy a végén csak 3 ember volt előttünk, de a rohanásunkat látva, még ők is maguk elé engedtek. Ezt ezúton is nagyon köszönöm nekik :)
1 vizsgáló kapu volt nyitva, de hamar átjutottunk rajta, szerencsénkre egyikünk sem sípolt be.
Futás közben még elkaptam két ballagó ember mondatát, ahogy magyarul megtárgyalják, hogy ott az A33, onnan megy a Wizz. Megnyugtató volt, hogy ők egyáltalán nem rohantak.
21:20-ra odaértünk, majd azt látjuk, hogy mindenki álmoskásan üldögél a székeken, és értelmetlenül néznek ránk, hogy 'ezek meg mit rohangálnak itt?'.
Amint odaértünk a kapuhoz indult is a beszállítás. Hihetetlen szerencse kellett hozzá, de így pont elértük a haza jövő gépet. A másnapi 116 €-ba került volna...
A végén egy kis plusz csavar: Itt is buszos beszállítás, mint a másik terminálon, és ki volt a buszsofőr? Ugyanaz a lány, aki az EasyJet gépről vitt minket a terminálhoz, ugyanazzal a busszal. Tényleg simán áthozhatott volna minket :)
Hát így történt életem első igazi kapuzárási pánikja :)
Ajánlott bejegyzések