Alghero városa már egy ideje a meglátogatásra érdemes helyek listájának élmenyőzében szerepelt nálunk, így már csak az volt hátra, hogy értelmes árban találjak repülőjegyet és szállást.
A várost több helyről is el lehet érni Magyarországról repülővel, de a közvetlen repülés lehetősége pont nincs közöttük. Nézegettem Pozsonyi indulással, Rómán, Bergamon, Charleroin keresztül átszállással, végül a legutóbbi változat nyert. Árban is jobb volt, mint a többi és tranzitszállás mentesen lehetett eljutni a végcélunkhoz.
2014.10.09. BUD-CRL W6 HA-LPJ
Mióta átvariálták a buszmenetrendet, még rosszabb lett számunkra a kijutási lehetőség tömegközlekedéssel a reptérre. Vagy 4:00-kor már ott toporgunk, vagy éppen csak beesünk 5 óra után pár perccel. 6:15-s gépinduláshoz egyik sem ideális, ezért transzfercégeket kerestem.
Végül a BestRoad-ra esett a választás, akik 4890 Ft-ért vittek ki a reptérre.
Picit izgultam, hogy biztosan jönnek-e, kiérünk-e a reptérre, de minden aggodalmam alaptalannak bizonyult, az előre megbeszélt időpontban várt minket az autó.
Az út teljesen eseménytelen volt, az egyetlen említésre érdemes része annyi lehet, hogy ez volt a 50. repült szektorom :)
A reptérre érkezés után nem maradt más hátra, mint az 5 órányi várakozás, ami a csatlakozás indulásáig várt ránk.
A reggeli (charleroi léptékkel mért) nyüzsgés elvonulása után, nem maradt más, mint pár lézengő utas és repülőgépektől mentes reptér.
Ezt az egyhangúságot csak egy Boeing festésű Ryan gép törte meg.
Az várakozási idő lassan eltelt, és végre eljött az indulás ideje, hogy újabb 2 óra repülés után végre elérjük Alghero repterét.
Ez az út azért látványban több érdekességet szolgáltatott, mint az előző.
Már a felszálláshoz gurulás közben is látszódott, hogy megindult az élet, érkezőben egy Pegasus, indulásra kész egy másik Ryan.
Nizza reptere - másik oldalon ülőknek maga Nizza...
Majd végre Aeroporto Alghero
A buszra a jegyet a terminálban lévő automatából érvényes megvenni, 1 €-ba kerül, míg a sofőrnél váltva 1,5 €-ba kerül, a menetidő kb. 30 perc.
A menetrend nem túl bonyolult, minden egész órában indul a busz a reptérről és minden félkor Alghero Porta Terrá-tól. Aki mégis szeretné nyomtatásban is magával vinni, eme remek menetrendet, az itt megtalálhatja.
Az automatát sikeresen megtaláltuk, ám az előttünk álló, sikeresen elrontotta, teljesen lefagyott a rendszer, semmire sem reagált.
Úgy véltük, hogy ebből akkor itt már nem lesz jegy, át is vonultunk a kis sorral együtt a megállóba, hogy akkor majd a buszon megszerezzük az utazásra feljogosító kis céduláinkat.
A nyári melegben kint álldogálunk, mire megjelent egy ember jeggyel a kezében! Kis értetlenkedés lett úrrá a buszra várók körében, hogy vajon ez hogy lehetséges, míg a jeggyel érkező azon értetlenkedett, hogy nekünk, hogyhogy nincs?
Gyorsan vissza az automatához, és valóban már működött.
Időközben a busz is befutott, így már nem kellett sokat várnunk és roboghattunk is a város felé.
A tenger pálmafákkal szegélyezve egyszer csak feltűnt a jobb oldalon, melyet kitörő vidámság fogadott a buszon.
A végállomástól pár perc séta a szálláshelyünk, mely hosszú tanakodás után végül az ElisArt B&B lett. Két majdnem minden tekintetben egyforma szálláshely között kellett dönteni, ami elég nehezen sikerült, de a végső döntést az hozta meg, hogy az ElisArt tulajdnosa Sebastiano írt egy levelet, melyben leírta, hogy mennyire várja, hogy menjünk, pláne, hogy még sosem volt Magyarországról vendége. Ez az kis apró figyelmesség billentette a mérleg nyelvét az ElisArt irányába.
Odaérkezésünk után nagyon kedvesen fogadott minket, és megmutatta a szállást, ami egyébként egy lakásból lett kialakítva, melyben 5 saját fürdős szoba található. A konyha közös, az árban benne van a reggeli is. Volt müzli, pirítós, vaj, sajt, croissant, gyümölcsök, narancslé, kávéfőző. Elmondása szerint egész nap lehet nyugodtan fogyasztani ezekből.
Kaptunk térképet is, melyen bejelölt minden arra érdemes látnivalót-éttermet, és többször hangoztatta, hogy a közben 4 kilométeres 'bícsi' található :)
A bejelentkezésen is gyorsan túlestünk, ami nem volt más, mint hogy egy félig üres A4-es papírra felírta az adatainkat. A papír felső részén a már szintén bejelentkezettek adatai voltak.
Picit (nagyon) törte az angolt, mondandóját első nap még próbálta angolul elmondani, ami inkább angol-olasz vegyes felvágott lett, de másnap reggelre már átváltott teljesen olaszra, biztos úgy gondolta, hogy az éjszaka folyamán magunkba szívtuk a kellő tudást.
Na, de ne szaladjunk ennyire előre, még volt egy kis időnk a napból, amit azzal töltöttünk, hogy megnéztük a kikötőt, és a városfal mentén körbejártuk az Óvárost, majd a csodálatos naplemente megtekintésével zártuk a napot. Annyira jó helyet találtunk maguknak, hogy a következő két napot is ugyanitt zártuk.
A találmány nem túl nagy, de annál jobb. Sokan az éttermek kiülős részén töltik ezt az időszakot (is), de mi ehelyett, az első sorból, a városfalról szemléltük az eseményeket.
A hangulathoz még aláfestő zene is járt, amelyet egy helyi zenész szolgáltatott. Annyira odaillő volt szerintem a zene, hogy távozóban nem hagytuk jutalom nélkül a 'bácsit'.
Egy kis csipet a hangulatból, videó formájában itt nézhető meg.
A naplemente megtekintését minden erre járónak nagyon ajánlom, pláne felhő mentes időben. Az tengeren visszatükröződés mellett, az épületeket sárgára festi a lemenő nap fénye. Ebben az időszakban giccses képek tucatjai készülnek el nap, mint nap, mely számot mi is gyarapítottuk bőven, de szerintem nem is lehet ellenállni ennek a látványnak.
Hazafelé még bevetettük magunkat a kis zeg-zugos utcákba, aminek elképesztő hangulata van.
Másnap, mivel az októberi dátum ellenére határozottan nyár volt 30-32 C fokkal, a 'bícsi'-t céloztuk meg. Reggel Sebastiano még napernyőt is akart adni nekünk, de nem fogadtuk el, mert nem tudtuk, hogy mi lesz a nap hátralévő részében.
A strandon voltak szép számmal, ezért az elején le is telepedtünk, és megrohamoztuk a vizet. A víz 23,9 C fokos, nagyon kellemes volt.
A nap és hagyományos fürdőzők mellett nagyon sok az árus. Jönnek mindenféle portékákkal, kicsit és nagyon erőszakos stílussal (utóbbiból volt azért a kevesebb szerencsére).
A helyiek közül, még az említésre méltó azok csoportja, akik hihetetlen barnára sülve szelik gyors tempóban a part menti habokat. Van aki picit vízben, van aki beljebb, de a barnaságukon kívül abban is megegyeznek, hogy nagyon szaporán szedik a lépteiket, és amint elérik a part végét, fordulnak is vissza, és irány a végtelen... vagy legalábbis az a hely, ahonnan megkezdték útjukat.
Napernyő és napágy is bérlehető a kikötőtől picit távolabb, de arra készüljön az erre vágyó, hogy nem olcsó. 2 ágy egy ernyővel 10 €.
A víz csodálatosan szép tiszta (ami a partról már kevésbé mondható el), és csodaszép színe van. Sajnos a nap már az év ezen szakaszában elég alacsonyan süt, ezért a képeken annyira nem jön át, pedig tényleg igazán szép volt.
A talaj már picit hűvös volt, hogy azon feküdve napozzunk, ezért úgy döntöttük, hogy követjük a gyaloglókat, és megnézzük milyen még távolabb a partszakasz.
Először még házak szegélyezik a széles homokos partot, majd a házak átváltanak píneákká és a part is összeszűkül.
Majd, ha még tovább haladunk, előbb egy kis sziklás részhez érünk, majd a part menti píneákat felváltják azok a bizonyos pálmák, amiket a buszból is láthattunk.
Először csak a 'kanyarig' gondoltuk a sétát, de aztán annyira belejöttünk, hogy a végállomás Fertilia lett.
A fertiliai kikötőt megelőző részen a strandolókat hátrahagyva, már csak horgászokkal találkozhatunk.
A reptér közelsége miatt, a kőhíd maradványai mögött feltűnt egy Alitalia gép is, melyet a második képen, pici pontként láthattok :)
Fertiliába érve a magunkkal cipelt frissítőink már átvették a levegő hőmérsékletét, ezért utánpótlásért bementünk a helyi Sisa üzletbe. Még ott nézelődtünk, arra lettem figyelmes, hogy a pénztáros, lehúzza a rolókat és készül bezárni. Nem annyira vett észre, hogy ott vagyunk, így gyorsan odasiettünk a megkaparintott hűsítőinkkel, mielőtt itt hagy minket a szieszta végéig :)
Visszafelé már nem vállaltuk újra ezt a túrát, az éppen érkező reptérbuszra felszálltunk és 1,5 €-ért visszaszáguldottunk Algheroba.
Hazafelé betértünk a park melletti Eurospinbe, egy kis élelemszerzésre. Ez a bolt olcsó, de nincs akkora választék, mint a Lido-hoz jóval közelebb eső Conad Superstore-ban, és a Commer+ Sisában.
Ezekhez a part felől megközelítve, a pálmafás kereszteződésnél kell letérni a parti sétányról, és kb. 200 méter megtétele után meg is pillanthatjuk őket, ellentétes oldalon.
Ha már a bevásárlási lehetőségeknél tartunk meg kell említenem, hogy a közértek is bezárnak sziesztára (kivéve az Eurospint), ezért ha frissítőre vágyunk, vagy csak nincs kedvünk elmenni a legközelebbi nagyobb boltig, akkor nagyon sok automata 'bolt' van a városban - part mentén, és az óvárosban is egyaránt - akkor ezek egyikéből beszerezhetjük ezeket. Csak a fél literes víz árára emlékszem, az 60 centbe került.
 |
| A pálmafás körforgalom |
A nap hátralévő részét az óvárosban töltöttük, újabb kis utcácskákat felfedezve. Ezúttal a part mentén a másik irányba is elsétáltunk, ahol már a partot sziklák szegélyezik.
A naplemente nézés kiegészült egy nagyon finom jégkása elfogyasztásával is.
Eper és citrom ízben kóstoltuk, hát meg kell mondanom, köszönőviszonyban sincs az itthon kaphatókkal. Az epernek igazi eper íze van, a citromnak pedig igazi citrom, és nem valami citrompótló légfrissítő íze.
Viszont ma hiányzott az aláfestő zene, a gitáros művészünk ma nem tette tiszteletét az előző napi helyén.
Az óváros hangulatát tovább fokozza a sötétedés, a kivilágított boltok, helyes kis utcai lámpák, gyertyával megvilágított teraszok, mind-mind arra hívogatnak, hogy újabb, és újabb utcácskákba térjünk be.
Az utolsó teljes napunkra maradt a Capo Caccia meghódítása.
Felkészüléseink során több helyen is olvashatjuk, hogy a buszokra érdemes előre megvenni a jegyet, mert a sofőrök nem szívesen adnak. Ezt az ajánlást érdemes betartani, mert mikor visszafelé jöttünk, két lány látszólag a semmi közepén szállt fel a buszra, kisebb csevej után el is foglalták helyüket, majd szintén a semmi közepén lévő boltnál hirtelen fékezés a sofőr kipattan a fülkéből és mutogat a lányoknak, hogy ők bizony most le fognak szállni és be fogják szerezni a jegyüket, különben senki nem megy sehova.
Mi a végállomáson (ami szintén a park mellett található, mint a reptérbusz megállója, csak a park hosszabbik oldalán) vettük meg a jegyünket, amiért oda-vissza 4,5 €-t fizettünk.
A most érvényben lévő menetrend itt található.
 |
| A jobb oldalt látható épületben vehetjük meg a buszjegyeinket |
Itt a végállomáson összefutottunk az egyik szomszédunkkal, akivel még a bejelentkezésünk során találkoztunk. Az ex tanár úr Romániából érkezett, egész pontosan Bukarestből.
Szállásadónk örült is neki, hogy milyen jó, akkor mi majd jól megértjük egymást, de kissé hitetlenkedve, és értetlenkedve fogadta a hírt, hogy ez nem így megy, mi nem beszélünk közös nyelvet, csak az angolt, de az nem az amire ő számított.
Nagyon megörült, hogy ismerős arcokat lát, úgyhogy a busz indulásáig lévő időt beszélgetéssel töltöttük. Kiderült, hogy ők közvetlen WizzAir járattal jöttek Bukarestből Algheroba, melyhez hozzátette büszkén, hogy az is magyar :)
A busz kis késéssel indult, de egy meglehetősen dinamikus út után 1 óra múlva már Capo Caccián voltunk.
(A következő képek minőségért elnézést, de a buszból készültek)
A busz menetrendje számomra érthetetlen.
9-kor indul Alghero-ból, jó esetben 10-re Capo Caccián van, és 12:00-kor elindul vissza.
Ezzel nincs is semmi gond, két óra bőven elegendő lenne mindenre, ha a Grotta di Nettuno-ba nem minden egész órában indulna a túra.
Ugyanis, ha egy picit utánaszámolunk rájöhetünk, hogy a délben induló buszt, csak a lépcsőn felrohanva érhetjük el.
A barlangba egyébként 13 € a belépő (gyerekeknek 7 €), de a bejáratig ingyen megtehetjük a 654 lépcsőfokot.
Mi sem tettünk másképp, mert a lépcsősor, a sziklák, a mélyben a tenger morajlása ámulatba ejtő.
Arra azért készüljön fel mindenki lelkileg, hogyha ezt a túrát megteszi, akkor a barlang bejáratához érve, újabb lépcsőfokokat fog látni :) Igaz, közel sem annyit, mint lefelé, vagy felé menet.
Meg is lehet úszni a lépcsőmászást, ugyanis több lehetőség közül válogathatunk a kikötőben a hajóval való megközelítésre. Ezek 10 - 15 € között vannak (ebben az árban nincs benne a barlangbelépő)
Lent a barlang bejáratánál páran megpróbálkoztak a lehetetlennel, hátha a kedvünkért elindítanak előbb egy csoportot, de nem jártak sikerrel.
Nem volt mit tenni, megindultunk fölfelé.
Mit ne mondjak, kevésbé kellemes, mint lefelé, pláne az idő is elkezdett melegedni (vagy csak mi melegedtünk ki a nagy lépcsőmászásban :) ).
Felérve, kicsit visszasétáltunk, hogy megnézzük onnan is a panorámát.
Amíg erre haladtunk, rendkívül információ dús táblákkal is találkozhattunk.
A csúcson található egy világítótorony is, ami nagy szívfájdalmamra sajnos nem látogatható, mert katonai terület.
Van egy büfé és ajándékbolt a busz végállomásánál, ahova újabb lépcsők vezetnek. Itt lehet elmenni mosdóba, de csak és kizárólag fogyasztás ellenében. A cselezőket kivédendő, az is úgy működik, hogy annyi italt kell inni, ahányan szeretnék használni a mellékhelységet, az 1 ital, több személy kombináció nem működik.
Pontban délben elrobogott velünk a busz, jó pár embert hátrahagyva.
A következő, ha jól értelmezem a menetrendet 4 óra múlva jön, nem tudom a többiek addig mit csináltak.
Mikor még csak terveztem az utazást, több kirándulási lehetőség is felvetődött, amik közül Bosát és Castelsardot emelném ki.
Sajnos idő hiányában egyik sem fért bele a mostani utazásunk során, de legalább nem veszett kárba a kinyomtatott buszmenetrend, mert bukaresti szomszédainknak át tudtam adni, ők ugyanis egy hétre érkeztek, és Castelsardo-t mindenképpen meg akarták nézni.
Egy újabb lendületes út után ismét a parknál voltunk. Gyors átöltözés után, még lementünk a partra, az utolsó fürdést megejteni.
A nap zárásaként mi más maradhatott, mint a naplemente az óvárosban (amihez ismét volt hangulatfokozó aláfestő zene), és újabb kis bolyongás az utcákban.
A hétvége eljövetele még így októberben is meglátszott, jóval többen sétálgattak az utcákon, mint az elmúlt két nap.
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
2014.10.12.
Sajnos a hazautazás napja is eljött, mely sokkal hamarabb tört ránk, mint ahogy jól esett volna. Jó lett volna még maradni, de most csak ennyi jutott.
Reggel 8:30-as busszal mentünk ki a 10:35-kor induló repülőhöz. A buszjegyet még előző nap megvettük az árusító helyen, de mi voltunk az egyetlen előrelátók, a többiek mind állhattak sorba, és vehették meg a sofőrtől.
AHO-CRL FR EI-DCF
A reptérre érkezve elégedetten vettük tudomásul, hogy a gépünk időben jön, minden megy majd a menetrend szerint, ugyanis, 14:35-kor már a pesti gépen kell ülnünk. Nem volt sok idő az átszállásra, ezért úgymond tartalék jegynek vettem az esti Wizz gépre is jegyet. (A tavalyi luxemburgi izgalom után, nem szerettem volna még egyet).
A biztonsági ellenőrzésnél nem volt senki, hamar bent találtuk magunkat a nem túl nagy terminálban.
Az első döbbenet és meglepetés itt ért minket, a gép indulására már 12:40 van kiírva. Nem nagyon tudtuk mire vélni az információt, mivel két perccel ezelőtt még teljesen más volt a helyzet. Időközben kiderült, hogy a Charleroi-ból érkező gépet elküldik Memmingenbe, mi pedig arra lettünk ítélve, hogy a reggel Velencében divertált gépet megvárjuk.
Az indulási időpont a várakozás során többször is módosult, először 13:40-re, majd 14:15-re, végül 14:30-ra.
A késés miatti voucherek kiosztásra meglehetősen érdekes módszert választottak, ugyanis ki kellett menni érte a check-in pultokhoz, ami azt jelentette, hogy újra be kellett állni, a mostanra már meglehetősen megduzzadt sorba, majd újra átestünk a biztonsági ellenőrzésen. Szerencsére nem kellett mindkettőnknek kimenni, mert úgyis odaadták, hogy a két beszállókártyát egyszerre felmutattam. A művelet csomag nélkül is fél órásra sikeredett. A vouchert a aircaféban lehetett beváltani 5 € értékben, melyből egy-egy szendvics, és egy-egy 3/4 üdítő jött ki (a szendvics 4 €, a víz 1,5 €, így ha enni és inni is szerettünk volna 50 centtel ki kellett pótolni a keretet).
A reptéren egyébként ingyen Wifi is van, amihez regisztrálni kell (e-mail címet, és telefonszámot kér). A net eléréséhez szükséges kódot sms-ben küldi a rendszer.
A végleges indulásunk 14:55 lett, így elég nyilvánvaló volt, hogy az elsőre kinézett járatot már nem érjük el. Az a pótjegy vásárlása nagyon is jó döntésnek bizonyult.
17 órakor érkeztünk meg Charleroi-ba, tehát a pilóta által számított várható repülési idő (1 óra 50 perc) is hosszabbra sikerült.
CRL-BUD W6 HA-LWR
Innen már csak az esti Wizz gépet kellett megvárnunk, ami szerencsére pontosan jött, így jó pár órával később, de sikeresen hazaértünk.
Picit ez a hazaút rányomta a bélyegét az utazásra, de úgy gondolom, hogy csak ott helyben érződött így. Pár nappal később, már nem jelent problémát és nem is befolyásol semmit, csak eggyel több tapasztalattal rendelkezünk, hogy mindig kell bőven hagyni időt az átszállásra.
Ez az utunk picit pihenősebbre sikerült a többinél (a 'bícsi' túrát, és a 600 lépcsőfokot leszámítva), mert most nem fért bele az utazásba az autóbérlés.
Ez szerintem semmit nem von le az értékéből, nagyon szép napokat töltöttünk egy nagyon helyes városban, magával ragadó környezetben. Az idő is rendkívül kegyes volt hozzánk ezzel az októberi nyárral (lehet picit kompenzálni akarta a június eleji thassosit :) ).
Autót bérlők úgy számoljanak, hogy az üzemanyag itt is drága, az általam látott kúton 1,77 €-t kértek a benzin literéért, de ennél persze lehetnek olcsóbb kutak is a környéken.
Sokat gondolkodtam, hogy ezt a részt, hova is tegyem, de inkább ide a végére teszem, mert nem szeretném senkitől elvenni az élményt, de muszáj leírnom, mert ez is hozzátartozik.
Ahogy elindult a busz a reptérről, a táj szépsége mellett a legszembeötlőbb nem más, mint a mérhetetlen mennyiségben heverő szemét az út mentén. Nem arról van szó, hogy csak egy-két helyen megjelent, hanem végig az út mentén. Ráadásul nem csak a reptértől, reptérre vezető úton, hanem ahogy mentünk Capo Cacciára is, ott is végig.
Capo Caccián is halomban állt a korlát mentén, és ha jobban megnézitek az algheroi városról készült képet, ahol a tengerpart is látszik, ott is feltűnik a part mentén.
Két kis képet azért beteszek ide róla, hogy ne az legyen, hogy csak úgy mondom. A képeknél nem az volt a kérdés, hogy amikor a buszról készülnek a képek, hogy benne legyen a szemét, inkább csak az, hogy ne száguldjon annyira a jármű, mert úgy minden elmosódik a képen.
A városban majdnem ugyanez a helyzet a kutya végtermékkel is, bár nem ilyen mértékben, de azért figyeljünk hova lépünk.
Ha ezen túl tudunk jutni, és nem hagyjuk, hogy eluralkodjon az élményen ez a negatívum, akkor remekül fogjuk érezni magunkat itt, mert a többi pozitívum ellensúlyozza ezt. (Az már más kérdés, hogy egyszerűen nem tudom megérteni, hogy egy ilyen drága nyaralószigeten ezt hogy engedhetik meg maguknak).
Sokkal több napra elegendő látnivalót tartogat a sziget ezen 'kis csücske', de bennünk most nem maradt hiányérzet, így volt tökéletes ez az út és legalább lesz bőven miért visszatérni, már csak újra a jegyárak szerencsés együttállása szükséges hozzá.
Nem búcsúzhatok két ilyen ronda képpel, ezért inkább valami olyan álljon itt, ami méltó módon jelképezi, hogy van miért idelátogatni.
Ajánlott bejegyzések