avagy egy utónyári nyaralás októberben.
Kefalónia, vagy más nyelvjárásban Kefallinia a Jón-szigetek közül a legnagyobb. Lefkadától délre, Zakyntostól északra helyezkedik el.
Az őszi utazáshoz kerestem repülőjegyeket és egyben úticélt mikor 'belebotlottam' ebbe a szigetbe, mint jól megközelíthető, remek árban lévő célpont. Tanakodtam, hogy vajon jó ötlet-e októberben menni ide, vagy inkább nézzek mást helyette, még Görögország szakértőtől is kértem tanácsot, de megnyugtattak, hogy mindenképpen jó ötlet, és a képek is meggyőzőek voltak a szigetről.
 |
| Myrtos Beach - Kefalónia leghíresebb partszakasza |
|
|
|
Az időjárás miatt természetesen aggódtam, mint mindig, de ezúttal nem volt miért, csodálatos késő nyári időnk volt, de egyelőre nem szaladok ennyire előre a történetben.
A szigetet Bergamon keresztül közelítettük meg Ryanairrel.
2013.10.18. BUD-BGY FR EI-EFD
Az út végre nem a 'szokásos', látványoktól mentes BUD-CRL járat volt.
Fentről gyönyörű látványt nyújtott a felkelő nap fényében az Alpok havas hegycsúcsai.
A magyar kapitány úgy odavágta a gépet, hogy csak néztünk, amint feltűnt alattunk a futópálya betonja, már koppant is a futómű.
3 óránk volt átszállni, ez a pontos érkezés miatt bőven elegendő volt.
BGY-EFL FR EI-DYM
A járat közel sem volt tele, mivel már eléggé a végén járunk a szezonnak, Ryanair is csak október végéig jár a szigetre. Szerencsére a sorban állás nem kezdődött korán, nem úgy, mint a mellettünk lévő kapunál induló varsói járatnál. Egyébként az a járat kb. 100 %-os lf-fel mehetett, annyian vártak oda.
A gépet szokásosan a hátsó ajtónál közelítettük meg, ahol a hátsó 4 sor le volt zárva. A beszállókártya megmutatását a (nevét sajnos nem tudom) steward a Hungary nemzetiség észrevétele után, egy 'Köszönömmel' és egy nagyon széles mosollyal köszönte meg.
Az út ismételten látványos volt, Olaszország csizmája szárán haladtunk végig, egészen a sarkáig, majd feltűntek Korfu, és Lefkada körvonalai, végül pedig a célpont Kefalónia partjai.
 |
| Bari |
 |
| A csizma sakra |
 |
| Korfu |
 |
| Kefalónia |
 |
| Kefalónia reptere |
 |
| A leszállást megelőző pillanat |
 |
| Fordulás közben |
A leszállás is rendkívül érdekes, a futópálya mindkét vége után közvetlenül a tenger volt. A fékezés után a gép megfordul, hogy visszaguruljon a futópálya közepén álló terminálhoz.
A mi gépünk volt az egyetlen gép a reptéren.
A reptér elég kicsi, hamar kijutottunk az előtérbe, ahol a Pefanis Travel pultnál várt ránk Michael Pefanis, akitől az autót béreltük. A szigetre ilyenkor érkező turisták mennyisége abból is látszódott már, hogy csak miattunk volt kint a reptéren :) A papírmunka rendkívül rövid ideig tartott, nem volt
olyan alapos, mint Mallorcán, de ezt szerintem egyik ügyfél sem bánja. Nem kért se útlevelet, se személyit, semmit csak a jogosítványomat, és azt, hogy hol fogunk lakni. Az ár a teljes biztosítást tartalmazta zárolás nélkül és készpénzben is lehetett fizetni. Az ár 3 napra 75 € volt, amiért egy Diahatsu Couret kaptunk. Átnyújtotta a sziget térképet, rajta az autó rendszámával, amit a mellettünk lévő parkolóban kellett megkeresni. A parkoló olyan kicsit, mint maga a reptér, így nem tartott sokáig a keresés :) A kulcsok a napellenző felett voltak, nem volt 'hivatalos kulcsátadás'. Az autót annyi üzemanyaggal kellett visszavinni amennyivel átvettük, ez nálunk két 'pálcikát' jelentett.
A szálllásunk Lourdatában volt, ami az előzetes útvonalterv alapján 27 percre található a reptértől.
Az indulás kicsit izgalmasra sikeredett, mert bevallottan nem vagyok rutinos sofőr. Tartottam ettől is mikor lefoglaltam az utat, hogy mi lesz. Gyorsan bele kellett rázódni, mert meredek, szűk utak vannak a szigeten, főleg a városokban, falvakban. A reptérről nem messze bele is futottam abba a helyzetbe, amitől féltem: egy nagyon meredek út végén ott egy stoptábla, ami nem jelent mást, mint nagyon meredek lejtőn való elindulást, ami egy rutintalan sofőr rémálma. (Persze tudom, a rendszeresen vezetőknek ez a probléma megmosolyogtató.) Ráadásul a rémálom fokozódott, egy helyi furgonos közvetlenül mögém állt. Hátranéztem, jeleztem neki, hogy ezt nem kéne, szerencsére vette az adást, és hátratolatott. Ez után rájöttem, amit legbelül eddig is tudtam, hogy a bizonytalanság és félelem a rutintalan sofőrök legnagyobb ellensége, így a hátralévő időben már magabiztosabban vettem az akadályokat. (Ez nem jelenti azt, hogy eszetlenül száguldoztam, csak sikerült elhitetni magammal, hogy sikerülni fog, és nem is volt gond az emelkedőn való elindulással, lehetett akármilyen meredek az az út :) ).
A szállás 45 € volt a ryanairhotelsen foglalva, ami 3 éjszakáért két főre, verhetetlen ár.
Ramona apartmans volt ez a szállás, aminek a teraszáról látszódott a tenger és a háttérben Zakyntos szigete. Egy családé a ház és a felső két szintet adják ki. A szoba tiszta volt, megfelelő mérettel, kis konyha sarokkal. Az egyetlen hibája, hogy a felettünk lévő fürdőszobából jövő zajok eléggé hallhatóak voltak. Csak két szoba volt kiadva, így ez most nem volt olyan zavaró szerencsére.
 |
| A kilátás, háttérben Zakyntos |
A szállás elfoglalása után gondoltuk lenézünk a tengerpartra. Gyalogosan közelítettük meg (az első vezetési élmények után kellett egy kis bátorság gyűjtés :) ), de már félúton megbántuk, annyira meredek volt - illetve lefelé menet ugyebár lejtős - az út. A félúton lévő mini marketben úgy néztek ránk a helyiek, mint akik még nem láttak embert, gondolom a késői turistákon csodálkoztak el.
Ez a partszakasz annak ellenére, hogy meglehetősen hosszan terül el, egyáltalán nem a legszebb része a szigetnek, de ennek ellenére a víz színe itt is meseszép.
A víz fürödhető meleg volt, a hullámok is pont megfelelőek voltak a fürdőzésre, így csobbantunk is egyet gyorsan.
A vízben nem volt nagy tolongás, ugyanis rajtunk kívül senki nem tartózkodott ott.
 |
| Lourdata, vagy Lourdas Beach |
A fürdés végeztével feltűnt egy sárga Hertz-es autó, melyből egy angol család kérdezte, hogy felvigyenek minket a hegyre? Beleegyeztünk, gondoltuk a szigeten csak nem tudnak annyira nagyon elrabolni minket. Egy házaspár volt egy kamasz fiú gyerekkel. Kedvesek voltak, egy utcával a mi szállásunk előtt raktak ki minket, mert nekik még fentebb vezetett az útjuk.
Kezdtünk éhesek lenni, és mivel semmilyen vendéglátóipari egység nem volt nyitva a környéken, ezért inkább egy boltot kezdtünk keresni. A partra való lejutás után, már inkább autóval vágtunk neki az útnak. Nem is kellett messzire mennünk, találtunk is egy az előzőnél azért lényegesen nagyobb mini marketet. A boltban rajtunk kívül nem volt más vásárló, csak az az egy bizonyos angol család. Nagy mosolygás közepette üdvözöltük egymást :)
Fizetéskor cukrokat kaptunk a táskáinkba az eladótól.
2013.10.19.
Erre a napra a fő program Myrtos volt. Már alig vártam, hogy élőben láthassam a sok kép után amit megnéztem róla. Itthon ettől a résztől tartottam a legjobban vezetésileg, de utólag kiderült, hogy ez csak egy kezdők rutingyakorlata, legalábbis forgalom nélkül meglehetősen jól megközelíthető volt.
Divarata-ba érve már remekül ki van táblázva, hogy hol kell lemenni a partra, ezért az első látvány az útról ért minket, nem a kilátóból. A partra érve egy autó állt csak a parkolóban, mondhatni nem volt tömeg :)
Időközben megérkezett egy kisebb furgon is, amibe az itt lévő büfénél maradt hűtőket pakolták, mint az utolsó jelét annak, hogy itt bizony nagy élet folyik nyáron.
Myrtos közelről is lenyűgöző, hófehér kavicsok, hatalmas sziklák... egyszerűen leírhatatlan.
Annyi képem lett Myrtosról, hogy alig tudtam közülük választani :)
 |
| Myrtoshoz vezető út |
 |
| Myrtos Beach |
Az idő remek volt, a víz csábító színű és éppen megfelelően hullámzott egy jó kis fürdéshez.
A víz hőfoka is fürdésre alkalmas volt, az egyetlen ami megnehezítette a dolgunkat, hogy mivel nem voltunk rutinos köves parton fürdőzők, papucsokat nem vittük magunkkal. De amennyire nem volt jó ráállni a kövekre, annál szebb és annál jobb rajtuk feküdni.
 |
| A napozás közbeni látvány |
Napozás és fürdés után elindultunk Assos felé, és megnéztük az északi kilátót. Meglepetésünkre itt 3 autó is állt. A látvány... kerestem a szavakat, hogy mit lehetne rá írni ami jellemzi, de nem tudom melyik a legmegfelelőbb. Hihetetlen, gyönyörű, lenyűgöző. De szerintem mindenki döntse el a képek alapján, bár élőben sokkal-sokkal szebb. Itthon még amiatt is aggódtam, hogy nem lesz olyan szép a tengeri színe, mint amilyennek a képeken látszik, de nem kellett csalódnom.
 |
| Felfelé haladva, de ugyanez a látvány lefelé is :) |
 |
| És az északi kilátóból elénk táruló látvány, hát nem fantasztikus? |
Itthon kiírtam, hogy miket szeretnék megnézni, szerepelt rajtuk Fiskardo is.
A szigeten egyébként gps és a táblák segítségével próbáltunk navigálni. Mikor beírtuk a kívánt uticélt a gps-be meglehetősen kiábrándító volt a látvány, hogy a 30 km-re lévő helyre 1 óra 15 perc múlva fogunk odaérni, ezért gondoltam úgy, hogy akkor Fiskardo lehet mégis kimarad, inkább csak Assosig megyünk, hogy még sötétedés előtt visszaérjünk a szállásra. Azonban a sors úgy tűnik mégis csak úgy szerette volna, hogy lássuk Fiskardot, mert az Assos táblák egyszer csak eltűntek, és már csak Fiskardo-s táblákat láttunk. Visszafelé már láttam, hogy egy kanyart elvétettem, ami meglehetősen feltűnő is volt :)
Fiskardo nagyon hangulatos kisváros, és bebizonyosodott, hogy nagyon jó 'döntés' volt az a kanyareltévesztés. Helyes kis színes házak, pálmafák, virágok, és a kikötőben vitorláshajók. A víz itt is hihetetlenül tiszta, még a mélyebb részeken is látni lehetett a sziklákat, köveket a tenger alján. Szemben feltűnt Ithaca szigete.
 |
| Fiskardo |
 |
| A háttérben Ithaca |
Itt tűnt fel először az egyik öbölben ahol fürödni lehetett, hogy azért van bőven szemét a parton. Persze gondolom, hogy a turisták hagyták ott, de azért meglepő volt, hogy még mindig ott hevernek a vizes és üdítős palackok, és különböző elhagyott tárgyak.
Visszafelé úton az út mellett egy kiállóban megállva megcsodáltam Assos városát felülről, és most a lejárat is meglett hamar. Assos felé vezető szerpentinen találkoztunk az első hegyi kecske csoporttal akik az út közepén pihentek.
 |
| Assos |
A városka meglehetősen kihalt volt, mint az egész sziget. A kihaltságot egyáltalán nem bántam, sőt nekem nagyon tetszett. Nem volt tumultus, rendesen lehetett sétálgatni, élvezni a napsütést, a kilátást.
Argostoli felé még egyszer megálltunk a kilátónál, hogy ismét megcsodálhassam. Bevallom nagy szerelem lett, és már ott bántam, hogy a végén a déli kilátóba nem mentünk el (de legalább lesz miért visszatérni :) ).
 |
| Az északi kilátó |
Argostoli a sziget fővárosa volt az utolsó állomás ezen a napon. Sétáltunk a pálmafás parti sétányon, majd az AB Marketbeli bevásárlás után elindultunk, hogy megnézzük Katavothers víznyelőt. Itt 'fut' be a sziget alá a tengervíz, ami a sziget alatt átfolyva és a hegyekből leszivárgó csapadékkal keveredve, Karavomylos térségében bukkan fel újra. A víznyelő rejtélyét 1963-ban fedezték fel, tehát éppen 50 évvel ezelőtt.
A víznyelő mellett közvetlenül egy kávézó működik, természetesen ez is csak szezonban.
A víz sodrása remekül látszódik, de a látványt elősegítendő vízi malom is található.
 |
| A vízi malom, hátterében a kávézóval |
 |
| A sziget alá igyekvő víz |
A Fanari világítótornyot sajnos csak az autóból tudtuk megnézni, közeli parkolóhely hiányában. A sétálással nincs probléma egyébként, csak már a nap kezdett nyugovóra térni, így a sötétedés egyre jobban közeledett, mi pedig Argostolitól 30 perc autóútra laktunk.
 |
| Fanari világító torony |
 |
| Naplemente Lourdas Beachen |
2013.10.20.
A mai program a Melissani tó és Antisamos volt.
A gps ezúttal 1 óra 30 perces utazási időt ígért, ám ez jóval hosszabbra sikerült, köszönhetően annak, hogy rögtön az elején egy 8 km-es kitérőt tetetett velünk. Nem tudom mi értelme volt, de először elküldött minket délre, majd visszafordított minket, és tovább küldött észak felé, ahonnan át a hegyen vezetett az út. Ez az út egy darabig rendes aszfaltozott út volt, néhol szűkebb, néhol szélesebb formában, de egy idő után kavicsossá változott és meglehetősen összeszűkült, esély sem volt a megfordulásra. Így haladtunk, majd a fák elmaradtak és egyszer csak a mélység lett úrrá az út szélén, az anyósülésen ülő utitárs mosolya már kevésbé volt őszinte. A köves út után aszfaltos szerpentin következett ahol már egyre több autó tartott velünk.
A sziget belsejében feltűnt Agios Gerasimos, ahova mindenki tartott. Annyi ember és autó volt ott, hogy el sem tudom képzelni, hogy honnan lett annyi. Meg is állapítottuk, hogy ezért nem láttunk sehol senkit, mert mindenki ott van :).
Utólag láttam, hogy pont október 20-án (és augusztus 16-án) hatalmas fesztivál van itt. Ebből mi a tömeget és a fúvós zenekart láttuk.
A kis kitérőnek és a tömegnek hála pont délre értünk a Melissani tóhoz, ami a legjobb alkalom arra, hogy megcsodáljuk, mert pont ebben az időben világítják meg a tavat a nap sugarai. A Kefalóniát sújtó hatalmas földrengés során - melyben az egész sziget épületei elpusztultak - keletkezett a lyuk a barlang tetején.
A barlangba 7 € volt a belépő. Leérve egy üres csónakba szállhattunk be, majd megvártuk még az érkezőket, hogy ne csak két emberrel induljunk útnak. Ez remek volt, mert még tovább csodálhattuk a barlangot. Korábban a barlangba fentről ereszkedtek le, de később (évszámot is mondott az evezős idegenvezető, de sajnos nem jegyeztem meg) építették ki a lejáratot, amit most is használunk.
Magát a barlangot szintén nem túl rég fedezték fel, 1951-ben.
Külön érdekesség még, hogy a barlangban a vízszint 1 méterrel a tengerszint fölött van.
Összegyűlt a kis csapat, ami 6 emberből állt, ami a 15 fős csónakot tekintve meglehetősen kényelmes létszám volt. A csapatot egy amerikai nyugdíjas házaspár és két fiatalabb srác alkotta, akiknek nemzetiségére nem derült fény (ekkor még), de a hajósunk görögül kommunikált velük. Az amerikaiak rendkívül közvetlenek voltak, és miután megtudták, hogy magyarok vagyunk, megörültek és hatalmas mosollyal az arcukon közölték, hogy jártak már Budapesten 2x is, és nagyon tetszik nekik. Jól is jött, hogy ők is velünk jöttek, mert az evezős mögött ültünk le, és se hallani se érteni nem értettük volna amit mond, ha a hölgy nem kérdez meg mindent, és nem közvetít a férjének. A barlangban a víz 15 fokos, és 18-23 méter mély (olvastam más értékeket is, de nekünk ezt mondta a helyi evezős idegenvezetőnk). A mélység ellenére tökéletesen látni a barlang alját. Ahova nem süt a nap ott sötétebb kék a víz színe, a napsütötte részeken türkizkék.
A barlangot körbehajóztuk, majd a másik kamrába a szűk részen haladtunk át, ahol megnézhettük a víz sodrását és a 'kapitányunk' az evezőjével szivárványt 'varázsolt' a vízre.
A barlangot elválasztó szigetet a földrengés során lehullott mennyezet alkotja.
Kiszálláskor emberünk közvélemény kutatást végzett ki - honnan érkezett. Mondtuk ismét, hogy Hungary, mire az egyik srác csodálkozva ránk nézett és tökéletes magyarsággal megkérdezte, hogy 'magyarok?'. Mondtam, hogy igen, de nem értettem a helyzetet, hogy ő most miért beszél hozzánk magyarul? :) Majd megkérdezte, hogy 'magyarok, ti mit csináltok itt ilyenkor?' ezen a kérdésen még jobban meglepődtem, majd végül csak kiböktem a kérdést, hogy 'te is magyar vagy?'. A válasz az volt, hogy félig magyar- félig görög, így rögtön fény derült a rejtélyre, hogy miért is beszél folyékonyan görögül és magyarul is. A barlang kijáratánál felfedeztük, hogy egy magyar rendszámú suzukival járja a szigetet a barátjával.
Az amerikaiknak búcsúzásul megmutattam, hogy a barlangba kerülő víz Argostolinál kerül a föld alá, és hogy ezt a bizonyos víznyelőt hol keressék. Ők taxival fedezték fel a szigetet, mert- mint megjegyezték- egy korábbi, görög szárazföldi utazásuk az utak - táblák kombinációi miatt rémálommá vált, így most inkább ezt a felfedezési formát választották.
A barlang után a közeli Antisamos felé vettük az irányt.
Aki látta a Corelli kapitány mandolinja c. filmet annak ez a hely ismerős lehet (ahogy Myrtos is), mert itt volt Corelli kapitány csapatának az állomáshelye.
Útközben megtekintettük Karavomylost is.
 |
| Karavomylos, itt is kávézó működik nyáron |
 |
| Karavomylos melletti partszakasz |
A parton szintén fehér kövek, és a szigeten eddig tapasztaltak alapján meglepően sok ember. Ez természetesen csak a mostani viszonyok között számított soknak, egyébként itt is meglehetősen szellősen voltunk a parton. A sziget legmegmosolygtatóbb jelensége itt is előjött, mégpedig az, hogy a helyiek, már pulóverben és kabátban mászkáltak, mi pedig fürdőruhában napoztunk és fürdötünk a tengerben :)
A kijárat felé láttuk, hogy a part elején ingyen használhattuk volna a napágyakat, mert a hozzájuk tartozó bár már zárva volt, de mint Myrtosnál is említettem, ezek a kövek rendkívül kényelmesek, így cseppet sem bántuk, hogy nem éltünk ezzel a lehetőséggel.
Antisamos partja is meseszép, de mégsem érhet fel a nyugati oldal partjaival.
 |
| Antisamos |
Visszafelé már nem akartam még egyszer azon az úton jönni, amerről jöttünk (elég volt egyszer), ezért inkább Skala felé indultunk útnak, ami km-ben és valószínűleg időben is több, de mindenképpen biztonságosabb és a látvány errefelé is lenyűgöző volt.
Skala partja nekünk nem tetszett, hiába láttunk róla szép képeket, és olvastam róla jókat. Nem is álltunk meg inkább visszatértünk Argostoli elejére, hogy a mesterségen létrehozott tó partján sétáljunk egy kicsit a nap lezárásaként.
2013.10.21.
Sajnos eljött a hazautazás ideje, így álljon itt egy kis összegzés a szigetről, a szigeten tapasztaltakról.
Az autót ugyanolyan üzemanyag szinttel kell visszaadni, amivel kaptuk, amit majdnem sikerült is eltalálnunk az első tankolás alkalmával. Akkor 25 €-ért tankoltunk az autóba. A reptértől pár km-re lecsökkent az üzemanyagszint jelző 2 pálcikáról 1 pálcikára, ezért még a leadás előtt tankolni kellett bele pár litert. Az üzemanyag ára elég változó a szigeten, 1,7 - 1,8 € között mozog az átlagára a benzinnek.
A sziget fantasztikusan szép, és ami még rengeteget adott az élményhez a turisták hiánya. Sokkal jobb volt így, hogy alig-alig találkoztunk ilyenkor itt pihenőkkel, és akikkel összefutottunk mind rendkívül kedvesek voltak, és örültek, hogy lám-lám nem csak ők jönnek ide ilyenkor. A kilátóknál integettek egymásnak az emberek, sokkal nyugodtabb volt az egész.
Az idő kitűnő, igazi késő nyári volt, szikrázó napsütéssel. Mindenképpen nagyon jó döntés volt a sziget meglátogatása az évnek ebben a szakaszában.
Akit zavar, hogy a legtöbb üzlet, taverna zárva van, annak nem ajánlom ilyenkor a látogatást, de annak akit a tömeg és a sok ember zavar annál inkább :)
A sziget egyetlen hibája októberben, hogy a szúnyogoknak senki sem szólt, hogy már vége a szezonnak, menjenek nyugodtan haza :)
EFL-BGY FR EI-EVS
Az autót a parkolóban hagytuk, ott ahol találtuk, a kulcsot szintén a napellenző mögött hagyva.
A reptér meglehetősen kicsi, 3 beszállítókaput tartalmaz összesen. A miénk az 1-es volt, ami egy üvegfallal van leválasztva a többitől. A biztonsági ellenőrzés után rögtön ott is találjuk magunkat, bent 1 bolt található. Az ellenőrzés után rögtön ott várt két alkalmazott akik ellenőrizték a személyinket ahol ismét felismerték a Hungary nemzetiséget, és egy 'á, magyarok!' 'egészségedre' kíséretében léphettünk be az üvegkalitkába :)
A gép időben érkezett, és a kevés utasnak hála gyorsan ment a beszállítás is. Kapuzárásra már minden utas a helyét elfoglalva várta az indulást.
Most nem a mi gépünk volt az egyetlen a terminál előtt, egy Olympic is éppen akkor érkezett.
 |
| Olympic és Kefallinia terminálja |
Az út ismét látványosra sikerült.
 |
| Háttérben Argostoli |
 |
| Fanari világítótorony, háttérben a víznyelő |
 |
| Iseo tó |
MXP-BUD W6 HA-LWR
Sajnos aznap reggel ment Ryanair Bergamoból Budapestre, ezért át kellett mennünk a malpensai reptérre.
Milánó eddig kimaradt, így egy jó apropó volt arra, hogy felfedezzük ezt a várost is. Erről majd egy későbbi bejegyzésben emlékeznék meg.
Odafelé a leghamarabb induló busszal mentünk, amire 5 € volt a jegy. Majd Milánó Centrale állomásról Malpensa Expresszel robogtunk a reptérre. A jegy 10 €-ba kerül.
A géphez busszal vittek ki minket. Már lemondtam egy ideje arról, hogy valaha is sikerül kifogni egy új sharkletes gépet, de most végre sikerült :)
A székek kényelmesek, a lábtér sokkal nagyobb, mint az új típusú Airbusokon, de még mindig nem akkora, mint a régieken. A könnyített üléseknek hála a gép sokkal jobban rázkódott a felhőkön való átkelés során.
Szerencsére az egész utazás során időben indult - érkezett az összes gép, ez hazafelé sem volt másképp.
Ajánlott bejegyzések