Úgy látszik, ha szeptember, akkor Olaszország. Tavaly Bergamo volt a célpont Como-i tóval, idén Róma lett. Szerencsére az időjárás sokkal kegyesebb volt hozzánk, mert most egy igazi nyári napot (28-30 C) tölthettünk el az olasz fővárosban.
2013.09.20. W6 BUD-FCO HA-LPL
A gép 19:35-kor indult, így munka után érkeztünk a repülőtérre ezúttal busszal. A busz a Ferihegyi vasút állomásnál időzött egy kicsit, gondoltam bevárja az éppen érkező vonatot. Ez így is volt, a vonat megérkezett, szépen lelassított majd megállt, viszont a busz ebben a pillanatban zárta az ajtókat és tovább indult...
A gép az A19-es kapuról indult. A bádog terminálban senki nem volt csak mi, majd ahogy gyűlt a sorunk, új jöttek a mellettünk lévő kordonokhoz is, és pár sorral arrébb is. Aki elsőnek érkezik utolsóként távozik elv volt most érvényben, mert már mindkét gép utasai vígan a gépen ültek, mire minket is felengedtek. A gépet a hátsó lépcsőn közelítettük meg, ahol másodikként szállhattam fel, de utánunk már kedvet kaptak hozzá mások is.
Utazás előtt általában átgondolom, hogy melyik oldalra kellene ülni a fel, illetve leszállásnál a jobb látvány érdekében, ennek következtében most szokásomtól eltérően a gép bal oldalán foglaltam el a helyem. Budapestből a felhős idő miatt nem sok minden látszódott, viszont a Balatont eddig még csak egyszer láthattam ilyen magasból, akkor is csak keresztbe átszelve. Most a kivilágított körvonalait és az első fokú vihar jelzéseit is meg lehetett szemlélni. Eseménytelen út a tengerig, ahol a telihold csodálatos tükröződő fénye kísérte utunkat. Sajnos a taktika nem jött be, így nem láthattam Rómát fentről kivilágítva.
A repülőteret elhagyva az első érkező buszra szálltunk fel, ami nem volt más, mint a SIT bus shuttle. 6 €-ért vitt minket a Terminihez. Miután felszálltunk a buszra, megérkezett mellé a Terravision és egy másik busz társaság is, így lényegében pár perc különbséggel 3 busz indult útnak.
A Terminihez való érkezésünk után elsétáltunk a szállásunkhoz, ami hosszas keresgélés után a Soggiorno Sunny lett. Közel van a pályaudvarhoz, a szobák egyszerűek, de tiszták, egy éjszakára teljesen megfelelt, de heteket nem töltenék el itt. A recepciós lány mindkétszer morcos volt ránk amiért nem aludhatott. Éjszaka is, mint a nap utolsó érkezőire, és reggel is, mint az aznapi első távozók.
2013.09.21.
Mivel csak egy napunk volt Rómában, ezért az útvonalat már előre megterveztem a főbb látnivalók érintésével.
Róma nagyobb térképen való megjelenítése
A napot a Colosseumnál kezdtük, amit végül hiába nincs messze a Terminitől metróval közelítettünk meg, mert kíváncsiak voltunk erre is.
A metró megálló kijáratához közeledve, már látszódnak a híres boltívek, és vonalak, de amint a kijárathoz értünk jött a csalódás, a Colosseum elég nagy része fel van állványozva.
A kezdeti csalódottság után, azért elindultunk, hogy felfedezzük a csodás épületet, még ha most ezúttal csak kívülről volt rá lehetőségünk, de ha egyszer még (remélem) úgy hozza a sors bentről is szeretném még megnézni. A Colosseum bejáratát elhagyva, egyre kevesebb a turista, sőt a másik végén, már-már egyedül és elhagyatottnak érezhetjük magunkat a hatalmas épület mögött.
 |
| A felállványozott Colosseum |
Utunkat tovább folytattuk a Fórum mellett elhaladva az Altare della Patria felé. A lépcsőkre a rend éber őrei vigyáznak, ha valaki le mert ülni akár csak egy pillanatra is, már jön a sípolás. Megmásztuk a lépcsőit, majd körbenéztünk belül is, és a teraszról is megcsodáltuk a panorámát. A felső teraszra nem mentünk fel, a 7 €-s jegy árat rablásnak éreztük a Colosseo, Foro Romano és Plation kínálta 12 €-s jegyhez képest.
 |
| A szalagot érdemes megtekinteni, fordítva rakták fel rá :) |
Az Altare della Patria után a Trevi kút felé vettük az irányt. A kútnál hatalmas tömeg volt, ahogy az egész városban is.
A Spanyol lépcsőhöz vezető úton vettünk fagyit, ha már ilyen nyárias az időjárás. Nagyon finomak voltak, és mire a célhoz értünk már hűlt helyük volt, olyan gyorsan elfogytak :)
Az enyém természetesen csokoládé volt. Ebben a fagyizóban nem volt extra dark, de az első kanál után már annyira nem bánkódtam, mert ez is nagyon finomra sikerült.
A Spanyol lépcső is okozott pici csalódást, mert a virágok helyett emberek csüngtek minden honnan. Az embertömegre fel voltam készülve, de arra nem, hogy már nem lesznek virágok díszítésként.
Azért a tetejére felmentem megnézni a kilátást, de lefelé menet megpihentünk és üldögéltünk kicsit rajta, a tömegbe olvadva.
A következő állomásunk a Piazza del Popolo volt, ami az eddigi tapasztalatok alapján meglepően üres volt. Ennek ellenére itt ért az egyik legszürreálisabb élmény a városban. A tér közepén egy Szabadság szobornak (amerikai) öltözött egyénnel lehetett fotózkodni. A Gladiátorokat megértem (bár nem tenném, hiába ajánlgatták magukat), de Rómában, ki a bú bánat akar az amerikai Szabadság szoborral pózolni fel nem foghatom.
 |
| 'Sajnos' a Szabadság szobor csak ezen az egy képen látható a jobb alsó sarokban |
Innen a Tevere partján sétálva haladtunk az Angyalvár és a Vatikán felé. Az egyik hídon megálltam fotózni, ahol az ekkorra már szép számmal képviseltették magukat az árusok is. Egyébként ez megfigyelhető volt a nap folyamán, ahogy telt az idő, úgy lett egyre több belőlük mindenhol. Persze vannak akik nem foglalkoznak veled, de aki itt volt, csak tuszkolta oda nekem az állványát, hiába mondtam, hogy kösz, nem kérem, arrébb mentem, megint jött utánam, még a végén feladtam és elsétáltam onnan. Ezt nem szeretem nagyon ezekben a nagyvárosokban, hogy nem lehet nyugodtan megállni nézelődni, leülni, vagy egy pillanatra megállni, mert amint ezt megteszi az ember, egyből rárontanak, a különböző portékáikkal.
Ezután az élmény után, már az Angyalvárhoz nem mentünk át, inkább a következő hidat választottuk, hogy átkeljünk a Teverén.
A Vatikánhoz érve kordonokkal és székekkel megtelve várt minket a Szent Péter tér. A tér méretei hatalmasak, és lenyűgözőek még így is. Időnk nem volt rá, hogy bemenjünk, ezért a tér körbejárása után visszafordultunk a Pantheon irányába a Piazza Navona érintésével, de még a Vatikánhoz vezető úton vettünk egy kis pizzát, ami nagyon finom volt.
 |
| Útban a Piazza Navona felé |
 |
| Piazza Navona |
 |
| Pantheon |
A Piazza Navona és Pantheon után visszasétáltunk a Colosseohoz, egy-két kép erejéig, mert a reggeli napsütés fényei nem kedveztek a szemből készülő fotóknak. A tömeg még fokozódott, a Colosseum felé vezető járdán, már éppen, hogy csak el lehetett férni, és jól kellett haladni a sodrással, mert ha beleakadtunk egy éppen az idegen vezetőt hallgató csoportba, nehezen lehetett visszakerülni az áramlásba :)
Visszafelé a Terminihez már gyalog mentünk, ahol még a Terravision busz indulása előtt elfogyasztottunk egy-egy pizza szeletet, ami közel sem volt olyan finom, mint Via dell Conciliazione-n fogyasztottunk. A buszra előre megvásároltam a neten a jegyet, ezért 4 €-t fizettem értük. A felszállás előtt a TerraCaféban kell jelentkezni, ahol adnak egy úgynevezett beszállókártyát, ami nem más, mint egy agyonhasznált laminált papír lap. A busz színvonala sokkal rosszabb volt, mint a SIT buszé, és nem csak azért, mert nem volt rajta wifi. Koszos volt, lelakott, pár széknek már nem is működött a hát támlája, de szerencsére nem voltunk sokan rajta, hogy ez zavarjon minket. A reptérre vezető úton volt egy kisebb dugó, így örültünk, hogy a végén egy busszal előbb indultunk Ciampino reptérre, de utólag nem kellett volna aggódnunk, még így is bőven az indulás előtt kint voltunk.
FR CIA-BUD EI-DCH
A gép késéssel érkezett, így a nap utolsó járataként, már csak a pesti gép utasai tartózkodtak a terminálban.
Gondolom már a személyzet is sietett haza, mert ilyen gyorsan tépkedni beszállókártyákat se láttam még :) A gépre szokásunkhoz híven hátul szálltunk fel. Most is a bal oldalát választottam a gépnek, ami ezúttal helyes döntésnek bizonyult. Csodálatos látvány volt a kivilágított város!
Az út többi része eseménytelen volt, menetrend után 10 perccel érkeztünk LisztFerihegyre, de még így is járt a fanfár, majd ezt követően a tapsvihar. A repteret elhagyva az utolsó 200E busszal indulunk haza az éjszakában...
Nagyon jól sikerült a nap, az egy-két kellemetlenség ellenére is, ezért remélem még valamikor visszatérhetek, mert egy nap itt semmire sem elég. Nem rohantunk, normál tempóban sétáltunk, de szerencsére mindent sikerült megnézni, amit előzetesen elgondoltunk.
Tudom sokan úgy gondolják, hogy egy nap nem elég és úgy gondolják egy napra minek elutazni, de szerintem igen is jó dolog az ilyesmi. Sokáig így gondolkodtam én is, hogy inkább hosszabb időre kellene menni, de aztán beláttam, hogy inkább utazom el egy napra, és nézem meg élőben az olyan dolgokat, amiket korábban csak képeken, filmen láttam, mint hogy soha ne láthassam az életben azért, mert nem jött össze egy hosszabb utazás. Persze közel se lehet így megnézni egy várost, csak egy-egy kis szeletét, de amíg a repülőjegy a legkisebb költség egy utazás során, addig van létjogosultsága az ilyennek is, főleg akkor ha az ember, nem úgy gondol rá, hogy akkor ezt is láttuk, meg azt is láttuk, hanem valóban tudja értékelni a látottakat.
Ajánlott bejegyzések