Ez a bejegyzés hű marad a blog nevéhez, mert itt nem lesz túl sok információ, beszéljenek inkább a képek.
A helyszínt busszal közelítettük meg, éjjel 10-kor indultunk és másnap délelőtt érkeztünk Punta Sabbioniba, ahonnan hajóval közelítettük meg Velencét.
A buszos utazás nem tartozik a kedvenceim közé (hogy finoman fogalmazzak :) ) de Velencéért bevállaltuk. Az út anyumnak volt születésnapi ajándék.
A busszal való megközelítést annyira nem, de a Punta Sabbioniból való áthajókázást mindenképpen ajánlom, mert így már a kezdő látkép is fantasztikus a városról.
 |
| Sajnos a hajóra várakozó tömeg miatt nem tudtam megörökíteni azt, amivel mi mentünk, de ehhez nagyon hasonló, de némileg nagyobb hajó fedélzetén jutottunk el a cél állomásra |
Délelőtt szeles idő volt, a Velencébe tartó hajónk nem vaporettó volt, ezen nem lehetett érezni a tenger hullámzását, ám a később kipróbált vaporettón már annál inkább. A szélnek köszönhetően délelőtt még elviselhető volt a hőség, viszont délutánra elállt és a kellemes levegőt felváltotta a perzselő forróság. Nem éppen város járásra ideális, ezért a város teljes felfedezése előtt még átvaporettóztunk Lido di Veneziára, hogy enyhítsünk kicsit a forróságon, mielőtt belevetjük magunkat a zeg-zugos, csatornákkal teli városba.
 |
| Érkezés Lido di Venezia strandjára |
Fürdőruhát nem vittünk, városnézésre készültünk, de azért ebben a hőségben nem bírtuk ki, hogy legalább a lábunkat ne mártóztassuk meg az egyébként meglehetősen kellemes hőmérsékletű tengerben. Kifelé a forró homokon sétálva, már nem tűnt olyan jó ötletnek :)
 |
| Lido di Venezia |
 |
| Lido di Venezia |
 |
| Egy igazi olasz fagylalt sem maradhatott ki |
A felfrissülés után visszatértünk a fő látnivalóhoz, a Lagúnák Városához.
 |
| Sóhajok hídja |
 |
| Rialto híd |
A Rialto hidat elérve a Grand Canal túloldalán, a turista tömeget magunk mögött hagyva folytattuk a város felfedezését.
 |
| Ponte dell'Accademia |
A Ponte dell'Accademian, Velence legrégebbi hídján tértünk vissza a Grand Canal bal oldalára.
A hajónkra várva a gondolák és épületek mögül felbukkantak a nagy tengerjáró hajók, hogy tovább induljanak következő úti céljuk felé. A víz partján már senki sem a mögöttünk látható csodálatos várost nézte, hanem a hatalmas mozgó szállodákat. A látvány valóban hihetetlen, a város épületei mintha makettek lennének egy terep asztalon, annyira eltörpülnek.
 |
| Búcsú Velencétől |
Egy tengerjáró elkísért még minket egy ideig, utána szét váltak útjaink, ők mentek a tenger felé, mi pedig elérkeztünk a kiindulási pontra, Punta Sabbioniba, ahonnan ismét következett egy hosszú buszozás hazáig.
Ajánlott bejegyzések