Még karácsony környékén kezdtem el keresni a tavaszi utazás célpontját, mikor ráakadtam a remek árban lévő ciprusi jegyekre. Kis hezitálás után megvettem őket, úgyhogy nem volt más hátra, mint várni az utazást. Foglaláskor még nagyon lelkes voltam a célpontot illetően, de valamiért ahogy egyre közeledett az indulási időpont, egyre jobban elbizonytalanodtam, hogy talán mégsem ide kellett volna foglalni? Biztos jó lesz?
A többiek lelkesedéssel, én ezzel a bizonytalansággal vágtam neki Afrodité szigetének.
2014.03.22. BUD-LCA W6 HA-LWX
Fura volt világosban megközelíteni a repteret, rég volt ilyen, hogy nem reggeli járattal indultunk valahova. Az autót a Holiday Plus parkolóban hagytuk, Valentin napi akció keretében 4 napra 2.500 Ft volt, ami nagyon jó ajánlat, innen már csak pár perc séta és a terminálban lehetünk. 2A-n hamar átjutottunk a szekun, majd kis nézelődés után át is mentünk a B-re, ahol az okmányellenőrzésnél nem is volt senki rajtunk kívül.
Az új sharkletes gépre sikerült elsőként felszállni a hátsó ajtón, így még sikeresen tudtunk válogatni a helyek között. A chek-in szám alapján nem tűnt túl acélosnak az lf, de velünk utazott valamilyen ifi (?) úszócsapat, így a végén még is csak majdnem megtelt a gép. Az utazóközönség meglehetősen aktív volt, jöttek-mentek, sokat fogyasztottak.
Érkezés sötétben Larnaca repterére, jobb oldalon ülve remek kilátás nyílt a városra. A határon meglehetősen hosszú sorok fogadtak minket. Az elején nagyon lassan haladt, majd egyszer csak a bal oldalon lévő sor elég gyors ütemben megindult. Át is álltunk ide, majd a sor elején megtudtuk, hogy a gyorsulás annak volt köszönhető, hogy a pultban ülő ember kiállt a kapu elé, meggyorsítva a haladást.
A terminálban már kis táblával várt minket az autókölcsönző cég - Stevens car rental - helyi képviselője. Miután mindenki megörül, hogy sikeresen megtalálta a másikat, félrevonultunk egy padsorhoz és gyorsan lepapíroztuk / kifizettük az autót. 3 napra 56 €-t fizettem készpénzben teljes, önrész mentes biztosítással. Az indulási szinten a kiss&fly részlegen megvártuk még elénk hozza a járművet, ami nem volt más, mint egy Mitsubishi Lancer. Kisebbet szerettünk volna, de így legalább kényelmesen elfértünk benne mind a négyen. Emberünk mindent megmutatott rajta, melyik gomb hol található, klíma - lámpa beállítást, majd elmondta, hogy merre tudjuk elhagyni a repteret és mehettünk is utunkra.
A szigeten bal oldali közlekedés van, ami nem kevés derültséget okozott nekünk. Annyira figyeltünk, hogy akkor most mit merre, hogy a végén eltévesztettük a nem túl bonyolult kihajtót, így tettünk egy kört a parkolóban :)
A repteret elhagyva rögtön tábla is figyelmeztet rá, hogy a bal oldalon kell vezetni. Meglehetősen szokatlan volt, még így utasként is, de azért biztonságos helyen én is kipróbáltam milyen a másik oldalon ülni.
A szállásunk a reptértől nem egészen 12 percre található St. George Rent Rooms volt, ami az egyirányú utcák ellenére könnyen megtalálható. A ház előtt található egyébként fizetős parkoló (2 €), az apartman vendégei részére ingyenes. Persze minden egyes ki- és beálláskor jöttek a parkoló jegyet lobogtatva, hogy fizessünk, de minden egyes alkalommal el kellett szomorítanunk az ott lévő embert, hogy most sem fog kapni pénzt. Az ott létünk alatt egyetlen egy autóst sem láttam még fizetni azért a parkolóért, mindenki a környező egyébként is nagyon szűk utcákban állt, még akkor is, ha azt kockáztatta, hogy valaki elviszi a tükrét - láttunk is éppen letört tükröket.
Aki busszal közlekedne a városokban és egyébként budapesti, teljesen otthon érezheti magát, mert az új BKV kék Mercedes Citaro buszok járják itt is az utcákat. Csak arra figyeljünk, hogy az ajtók a másik oldalon vannak :)
A két hálószobás modern apartman 4 főre 150 € volt a 3 éjszakára. A konyha jól felszerelt és a GB konnektorokhoz tartozott műanyag átalakító is, a wifi is remekül működött.
Lepakolás után elindultunk felfedezni a környéket, ami a szállás elhelyezkedése miatt a főbb látnivalókat jelentette. Közvetlenül a sarkon a St. Lazarus templom található, ami éjszaka és nappal is impozáns látványt nyújt.
A tengerparti sétány (Finikoudes) is csak pár perc séta (lassú tempóban is maximum 3 perc). A képek alapján nem volt meggyőző, de ott sétálva, a hangulat magával ragadott. Élet volt bőven a sétányon, még este 11-kor is lépésben haladtak az autók, ami nem volt zavaró, teljesen illett abba a hangulatban. A sétányt nézve a hatalmas szállodákkal, üvegfalas vendéglátó helyekkel, pálmafa sorral egyáltalán nem gondolná senki, hogy Cipruson jár, legalábbis nekünk Miami ugrott be úgy, hogy nem is jártunk még ott :)
A tengerparti sétány elején ott van a Larnaca Castle, ahová 2,5 € a belépő. Ezt kedden terveztük megnézni, de ezen a napon nem volt nyitva a nemzeti ünnep miatt.
A másik végén a kikötő található, ahol számos vitorlás hajó, turista hajó és motorcsónak várja az indulást.
A séta után visszafelé vettük egy Cyprus gyrost, ami a képen látható és 6 €-ba kerül.
Vasárnap elindultunk Limassol felé, hogy picit felfedezzük a várost, de egyetlen egy szabad parkoló helyet nem találtunk, ezért inkább tovább indultunk Kurion felé.
A szigeten a táblázottság elsőre azt mondhatnánk, hogy jó. De, ha csak a táblákra akarunk hagyatkozni, mert a gps állandóan szembe akar vinni az egyirányú utcákon, akkor rájövünk, hogy kevésbé jó. Persze Kurion még a jól kitáblázottság példájába tartozik, csak mi néztünk el egy kanyart, így jutottunk a Kolossi Várhoz, amit ha már ilyen szerencsés kimenetelű tévedés lett, meg is tekintettünk. A jegy ide is 2,5 €.
A vár környékén, és mindenhol a szigeten narancs- és citromfák telis-tele gyümölccsel szegélyezik az utakat.
Vettünk is itt egy zacskóval ami 1 € volt. Gondolom nem árulok el nagy titkot azzal, hogy egyáltalán nem olyan volt, mint az itthon kapható narancsok :)
Időközben megéheztünk, ezért egy útba eső szupermarketbe betértünk. Ez egy útszéli, városon kívüli bolt volt, ami egyébként említésre se lett volna méltó, ha nem találjuk szembe magunkat a következő polccal:
A kis kitérő után visszatértünk az eredeti célunkhoz, és ezúttal jó helyen kanyarodva meg is találtuk.
A belépő 4,5 € volt fejenként. Kurion a déli oldal legnagyobb régészeti területe, ami egy magaslaton helyezkedik el, így kiváló kilátást biztosítva a környékre.
Valóban gazdag leletekben a terület, van görög-római színház, Achilles és Gladiátorok házának maradványai, épségben maradt mozaikok. A parkolónál lévő kis épületben találhatunk térképet, és tájékoztató brossúrákat is.
A melegen sütő nap miatt igencsak csalogató volt a Beach Episkopi. Hagytuk is magunkat elcsábítani és lábunka a vízbe dugva hűsítettük magunkat.
A víz itt nem volt túl meleg, de így is akadtak fürdőzők szép számmal. A homok itt nem túl szép, de a végében elhelyezkedő sziklák miatt mégis csak tetszetős partszakasz.
Elindultunk Paphos felé, de a várost elhagyva inkább Afrodité fürdőjét vettük célba. Itt a táblázottság negatív oldalát találtuk meg. Valószínű mi se voltunk elég ügyesek-szemfülesek, de sajnos magát a fürdőt nem leltük, de a parton legalább láthattuk a csodaszép naplementét.
Mivel ránk sötétedett és időközben az üzemanyag is fogyni kezdett elindultunk visszafelé.
A táblák hiánya, illetve téves információik itt voltak a legfájóbbak. Az autópályán csak a tábla jelezte, hogy a következő lehajtónál van kút is, de letérve a pályáról sehol sem találtuk. A városban pedig csak úgy nőnek a földből, messziről se látni hol vannak, és tábla sem jelzi. Persze a városok ki- és bevezető szakaszán vannak szép számmal, de nekünk valahogy mindig a másik oldalon voltak.
Vasárnap este lévén ember már nem volt a kúton, de az automatánál lehetett kártyával és készpénzzel is fizetni, a benzin ára itt 1,418 € literenként, ahogy megfigyeltem ez ott az átlagár.
Hétfőre mondták a legjobb időt, ezért ezen a napon tengerpartos helyeket céloztuk meg.
Már kora reggel lehetett érezni, hogy az időjósoknak igaza lesz, ma már szinte nyárban érezhetjük magunkat.
A nyárias érzést még jobban fokozta, hogy elég sok vendéglátóipari egység napágyai-napernyői már a parton várták a napozni vágyó ügyfeleket.
A napot Ayia Napában kezdtük, ahol először a Pernera Beachet találtuk meg, ahol csokibarnára sült nyugdíjasok töltötték az idejüket a pálmafák árnyékában.
A sziklás részre felsétálva, kitűnő kilátás nyílt a fő célpontra Nissi Beachre is. A sziklák között találkoztunk egy rákkal is, aki sajnos elég félénknek bizonyult, mert nekem csak az ollóját sikerült megpillantanom az egyik résben :)
Nissi Beach, méltán az egyik leghíresebb strand az egész szigeten. A színe már most márciusban is karibi jellegű. A víz kristály tiszta és fürdésre csalogató.
Napágyak már itt is voltak, és strandolók is akadtak az időszakhoz képest szép számmal.
Lepakoltunk, majd irány a víz! Már most nagyon kellemes hőmérsékletű volt a tenger, a karib kék színű víz pedig számomra megunhatatlan látvány. Nap is sütött már elég erősen, a nap végére meg is pirultunk rendesen.
A képek nézegetése közben ne feledjük, márciust írunk! :)
Sea Caves volt a következő állomás, ami szintén fantasztikus látvány. Itt az úton haladva egyszer csak feltűnik egy pici tábla a jobb oldalon ami mutatja, hogy arra menjünk. Innentől már föld úton haladva tudjuk megközelíteni a helyszínt.
Itt sem voltak sokan, nyugodtan körbe tudtuk sétálni az egészet. Időközben érkezett egy 4 főből álló csapat, akinek két tagja lelkesen ugrált a sziklák tetejéről a vízbe. Ahogy ők jöttek felfelé, gyorsan meglestük, hogyan juthatunk mi lefelé, ugrás nélkül. Meg is lett könnyen a 'lejárat', ahonnan be lehet mászni a szélső vájatba. A kilátás onnan még fantasztikusabb, aki nem fél a magasságtól, annak ajánlott az odamászás :)
Cape Greko előtt még letértünk és megnéztük az Agioi Anargyroi-t. Ez a kis kék-fehér templom a sziklás parton állva nagyon hangulatos látvány.
A templomot elhagyva érdemes a lépcsőn is lesétálni, mert ott is egy barlanghoz juthatunk.
A templom előtt található ivóvíz kútnál gyülekeznek a helyi cicák - egyébként is nagyon sok cica van az egész szigeten -, akiknek még eledel is volt kitéve. Nem mondom, határozottan nem rossz lakhelyet választottak maguknak :)
Greko fok felé, a bal oldalon katonai területek mellett visz az út, ezeket elhagyva találhatjuk meg a parkolót, ahol az autót hagyhatjuk, majd tovább sétálhatunk a fokra.
A fokról a kilátás remek, minden irányba. Jó pár pad is van minden felé, már csak azt kell eldöntenünk, melyik panorámában szeretnénk gyönyörködni. Legalábbis ilyenkor, mert hogy rajtunk kívül csak egy éppen távozóban lévő pár tartózkodott ott.
Utolsó napra maradt a larnacai sóstó felfedezése is, amiben olvasatom szerint flamingók élnek. Ezek a flamingók valóban ott voltak, de meglehetősen távolságtartóak voltak, így a képeken csak pici foltoknak látszanak, de elhihetitek, valóban ott voltak :)
A sóstót elválasztó út túloldalán ott van a Hala Sultan Tekke, amely az egyik legszentebb muszlim kegyhely. A sóstó mögött, buja növényzet között bújik meg.
Itt is sok cica tanyázik egy-egy meglehetősen barátságos is akad közöttük, ezek közül az egyik az autóig követett minket :)
Az utolsó úti célunk a ketté osztott főváros Nicosia volt.
A ciprusiak a saját ünnepeik mellett ünnepelnek görög ünnepeket is, ilyen a március 25. is ami a Görög Függetlenségi Nap. Picit aggódtam, hogy mi lesz nyitva vajon ma, de gondoltam a turistás részeken biztos lesznek nyitva tartó üzletek. Ez az aggodalmam is teljesen felesleges volt, mert majdnem minden nyitva volt, még a Lidl is.
A sétáló utcán nagy meglepetésünkre hatalmas embertömeg fogadott minket. Csak úgy hömpölyögtek fel-alá.
A nyüzsgést hátrahagyva átmentünk a török oldalra is, az Észak-ciprusi Török Köztársaságba.
A ciprusi határt elhagyva, elhagyatott házak között visz az utunk, majd megérkezünk a török határra, ahol mindenkinek ki kell tölteni egy vízum papírt. Ezen csak a nevet, igazolvány/útlevél számot, a nemzetiséget és, ha autóval érkezünk akkor a rendszámot kell feltünteni. A papír beadása után egy kis gépelés majd pecsét a papírra és már mehetünk is. Itt átérve olyan, mintha egy hatalmas piacra csöppentünk volna.
A 'piacot' elhagyva már csendes-nyugodt utcákon sétálhatunk.
Visszafelé még a török részen beültünk ebédelni, ahol egy csirke döner tálat ettünk. (Tudom-tudom az igazi döner nem csirkéből készül) A pincér rendkívüli angolsággal, 'What's from?!' felkiáltással tudakolta meg, hogy honnan jöttünk. A Hungary választól nem lett túl boldog, de ennek ellenére egy 'szívesen'-t és egy 'köszönöm'-t kaptunk tőle magyarul.
A tál 6 €-ba kerül, de lehet fizetni török lírával is. Ha ezt a fizetési módot választjuk némiképpen jobban járhatunk, mert úgy 15 TL kérnek érte.
Itt is mindenhol macska, okosan az éttermek közelében várva a leeső falatokat.
A török határnál ismét sorba kellett állni és a kapott vízum papírt beadva az ablakon, ismét egy kis gépelés következett, majd egy újabb pecsét és már mehettünk is. A ciprusi oldalon csak a személyikre néztek rá.
Innen már csak a reptér volt a cél. Az autó leadásához egy megadott telefonszámot kellett felhívni, ha fél órára leszünk a reptértől.
Fel is hívtuk a számot, ahol azt a tájékoztatást kaptuk, hogy az érkezési szint elején találkozunk. Odaérünk, sehol egy ember, aki jönne felénk. Taxik mindenhol, ezért megyünk még egy kört. Majd egyszer csak kiszúrtuk, hogy az indulási szinten vadul integet nekünk valaki :D Mentünk még egy kört, és így már rögtön meg is találtuk egymást. Megkérdezte minden rendben volt-e, mondtuk, hogy igen, majd elköszöntünk, ő bepattant az autóba és elhajtott vele - semmit sem nézett meg rajta. A Stevens car rental-t saját tapasztalat alapján bátran tudom ajánlani bárkinek.
2014.03.25 LCA-BUD W6 HA-LPE
A reptéren a kijelzőkön nem volt kiírva, hogy melyik kaputól indul a gép, de később rájöttünk, hogy a csomagot feladóknál a pultnál megmondták, hogy a 41-es lesz a szerencsés.
A kapu előtere le volt zárva padokkal, ahova csak a csomagok keretbe pakolása után lehetett bemenni, kivétel nem volt, szigorúan mindenkinek pakolni kell. A Himalaya WizzAir kis kézipoggyász méretű táskája jelesre vizsgázott, úgy huppant bele a keretbe, ahogy kell.
124 fővel indulunk az útnak, érkezés 10 perccel menetrend előtt, buszozás a terminálig, ahol gyors okmányellenőrzés után mehettünk is utunkra.
Végül a kezdeti bizonytalanságom alaptalannak látszott, nagyon jól sikerült út lett ez is. A sziget tavasszal nagyon szép, mindenfele virágok, az időjárás kellemes, és az ember mennyiség is megfelelő.
Ajánlott bejegyzések