Igaz elcsépelt a cím, de hát mit csináljak, ha tényleg nagy utazás volt? :)
Legfőképpen Nevada, és Arizona, de volt egy kis Új-Mexikó, Utah, és Colorado is.
Mint a legtöbb utazás ez is egy repülő úttal kezdődött. Vagyis hárommal.
Ez a rész kicsit hosszúra sikerült, úgyhogy akit az ilyesmi nem érdekel, lapozzon nyugodtan tovább...
Az első Budapestről indult, majd München következett. A pesti reptéren a csomag felvevő hölgy érdeklődve és mosolyogva kérdezett vissza a végcélra: 'Las Vegas?' Majd én is egy széles mosollyal válaszoltam, hogy 'Igen!', mert végre eljött az utazás pillanata!
Lufthansa Cityline volt Münchenig ami számomra egy új géptípust is jelentett, méghozzá egy Bombardier CRJ-900-ast. Busszal közelítettük meg a gépet.
Egy órám volt átszállni Münchenben a következő gépre, így már napokkal előre izgultam az átszállások miatt. Na, de nem csak az első miatt Münchenben, hanem a másik miatt is, de mindent a maga idejében...
A Müncheni reptér úgy hirdeti magát, hogy a minimum connection time 30 perc náluk T2-ről T2-re. Bíztam benne, hogy nem véletlenül állítják ezt magukról. A gép időben indult, és pontosan érkezett, egy perc tartalék sincs a menetrendben.
Az érkezési reptéren is buszozás volt, aminek még soha nem örültem ennyire. Igaz nem realizáltam az elején, hogy ez mennyire jó lesz nekem, csak mérgelődtem magamban, hogy egyesek mennyire lassan szállnak ki a gépből, míg nekem meg már igencsak iparkodnom kéne a másik kapu felé.
A repteret most is alaposan tanulmányoztam, melyik kapu merre van (a várható kapu számokat még alaposabban átvizsgálva), így tudtam, hogy mi Pestről a T2 terminál satellit termináljára érkezünk, ahonnan nekem minél gyorsabban át kell érnem a fő terminál épületbe, valószínűleg a H08-as kapuhoz. Amint a busz elindult, még jobban kezdtem izgulni, mert nem volt rövid az útvonalunk, viszont akkorra jött a gondolat, hogy mégsem lesz ez olyan rossz dolog, mikor megláttam, hogy a buszunk a fő épületben fog kitenni minket, így legalább a két épület közötti vándorlást megúsztam. Az utasok 90 %-a megállt a monitorok előtt, hogy honnan megy a következő gépük, de én inkább iparkodtam a H08-as kapu felé ami a Pesten kapott beszállókártyán már rajta volt, de azért később ahol már nem volt nagyobb tömeg a monitorok előtt, én is megálltam, hogy megbizonyosodjak róla, nem történt-e kapu változás (nem történt).
Sehol se álltam meg, siettem ahogy csak tudtam, volt ahol mozgójárdák segítettek a siettségben. Mivel a Schengeni zónát elhagyni készültem, így útlevél vizsgálat következett, mint lassító tényező. A sor hosszú volt, rögtön levert a víz, hogy itt bizony gép lekésés lesz mire végig jutok az ellenőrzésen, azonban megláttam, hogy vannak automata kapuk is, ahol csak 1-2 ember van. Meg is próbáltam az első kaput, behelyeztem az útlevelem, de nem volt jó neki, kiírta, hogy vegyem igénybe az élő erős ellenőrzést... nem voltam boldog, viszont nem adtam fel! Megpróbáltam egy másik kapunál, mint veszíthetek? Semmit, ugyanis ez a kapu már átengedett! :)
A beszállító kapu előtt még egy másik pulthoz is oda kellett mennem, ahol már senki nem volt (nem is értettem, hogy miért). Itt feltettek pár előkérdést az USA érkezéshez. Mi a végcélom? Mennyi időre megyek? Milyen célból megyek? Én csomagoltam-e a csomagot, illetve hozzáférhetett-e valaki? A kérdések megválaszolása után már ténylegesen mehettem a kapuhoz, ahol már folyt a beszállítás (na ezért nem volt már senki az előbbi pultnál!). Szerencsére a Group 5-be kerültem, ami még a Group 3-mal és 4-gyel együtt várta a beszállítást, de már nem sokáig. Irány a gép!
Újabb repülőgép típus, újabb légi társaság.
United 767-400ER
2-3-2 szék leosztásban, felújított kabin. Most először megvettem az Eco Premium helyet magamnak. Sokat gondolkodtam, de mostanában kicsit fájt a jobb lábam, így mikor megláttam, hogy $ 169 helyett - ez az ár azóta ennyi volt, mióta a jegyet megvettem - az indulás hetében már 'csak' $ 129, és még van olyan hely ahol a középső szék üres, megvettem. Az eredeti helyem a második sor lett volna az Eco helyek közül, hogy minél hamarabb ki tudjak szállni a gépből, de ott ült volna mellettem valaki. A Unitednál az Eco Premium azon kívül, hogy nagyobb láb helyet ad - és a kabin elején helyezkedik el - , semmi másban nem különbözik a sima Eco osztálytól, pont ugyanazt az ételt adják, pont ugyanakkor.
A kabin eleje is fontos, ha szoros átszállási időnk van, de az üres ülés mellettünk hatalmas előny. Na meg az a lábtér! Persze nem vészkijárati sor, de akkor is hatalmas. A kijelzőt hátradőlve alig értem el :) Amikor még nagy előny az ekkora tér, ha az előttünk ülő úgy gondolja, hogy hátradönti a támlát. Ilyenkor sincs semmi gond, továbbra is kényelmesen ülhetünk, és a monitor sincs két centire a fejünktől.
A számítás bejött, a mellettem lévő szék üres maradt.
Az út... hosszú...
viszont, már indulásnál mondta a kapitány, hogy valószínűleg egy órával korábban érkezünk, mint a menetrend, de majd mielőtt odaérünk, frissíteni fogják az információt. Nem frissítették, valóban egy órával hamarabb érkeztünk. El sem hittem, hogy ilyen szerencsém van, és pedig a szerencse sorozat még a végéhez sem ért.
Érkezés után, ahogy lehetett sietve hagytam el a gépet, nem mindegy mennyi ember áll előttünk a bevándorlásnál. Átszállók a lépcső alján jobbra a többiek balra egyenesen. Az immigration-hoz álló sor nem volt rövid, ellenben túl hosszú sem. Áll a sorok előtt egy ember, aki mondja, hogy ki merre menjen. Mikor odaértem mondta, hogy "Visa, Green card, Citizen" jobbra, egyéb esetben balra. Be is álltam a sorba, ami ugyan hosszú nem volt, de az 1 órás megszerzett előny biztosan oda lett volna... de csak volna, ugyanis egyszer csak meghallom az előbb említett úr hangját, aki már a returning ESTA-t is az előzőek közé sorolja. Fel is kaptam a fejem rá, de még továbbra is álltam a soromban, biztos csak én hallottam rosszul, gondoltam. Majd megint: 'Vista, Green card, Citizen, Returning Esta this way'. Ekkor már nem hagytam annyiban és visszamentem megkérdezni, hogy jól értettem-e. Mögöttem már úgy kb 30-an álltak, de a közvetlen mögöttem állót megkértem, hogyha esetleg mégis ide tartozok, akkor legyen oly kedves és engedjen vissza. Erre semmi szükség nem volt, ugyanis a másik, sokkal rövidebb sor volt az enyém! Ez a másik sor automatákhoz vezetett, ami meglepően gyorsan haladt. Ehhez képest a mögöttem álló amerikai állampolgár méltatlankodott a lassúságon... na igen, minden viszonyítás kérdése :)
Az automata a kék papírról már ismert kérdéseket teszi fel. A különbség annyi, hogy az ujjlenyomatot és a fényképet is nekünk kell levenni illetve elkészíteni. A fénykép... csodálom, hogy azzal a képpel beengedtek, kb. 10 év szigorított, még a fejem tetejét is simán levágtam :D
Az automata után újabb sor, ami 2 főt jelent esetemben, majd jön az officer. Ő is megkérdezi utazásom célját, és hogy mennyi időre érkeztem, de már lendül is a pecsét, és utamra is engedett.
Aki még nem utazott az USÁ-ba annak tudnia kell, hogy az országba belépéskor az első reptéren fel kell venni a csomagot akkor is, ha tovább utazunk.
A bőrönd kiadónál sokan vannak ismét, kerestem is a megfelelő szalagot, de mire odaértem, éppen szedték le a szalagról a bőröndömet több társával együtt, hogy ne keringjen tovább, még elszédül.
Ezután már csak a vámon (customs) kell áthaladni, ami igazából itt annyi volt, hogy a folyosó két szélén állt két hivatalos személy, és a gyanús egyéneket elvitték bőrönd vizsgálatra. Nem voltam gyanús, úgyhogy kis séta után, már útjára is engedtem a csomagom. Innen már csak a biztonsági átvizsgálás volt. Itt egy hölgy nézte a beszállókártyákat, útleveleket, majd miután az előttem lévő embereket, mind elküldte egyenesen, addig valamiért engem jobbra küldött. Nem is értettem miért, előttem mind egyenesen mentek, valakik balra, de senki sem jobbra. Már kezdtem aggódni, hogy biztos valami miatt alaposabb kivizsgálásra küldtek, de hogy ez nem jelent jót az biztos. Annyira biztos voltam, hogy itt valami baj lesz, hogy ez a rémület egész biztsan kiült az arcomra mert mikor odaértem, az ellenőrzést végző férfi, egy nagy mosollyal és egy 'jöjjön nyugodtan, nem harapok' felszólítással invitált a vizsgálatra. Hogy miért is voltam akkor teljesen egyedül a sorban? Banális oka volt... pont előttem nyitották meg :)
Minden rendben volt, már csak a Las Vegasi gép kapujához kellett menni. Pontosan 2 órával a másik gép indulása előtt már ott voltam. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire rendben megy!
Egy kis kitérő és némi érdekesség. Az amerikai reptereken nem úgy van a kiírás, mint ahogy Európában megszokhattuk. Európában indulási idő / érkezési idő szerint vannak sorban a járatok, addig Amerikában ABC rendben. Ezt azért szokni kell.
Az utazás harmadik repülése az indokoltnál sokkal hosszabbnak érződött, ami mondjuk nem csoda, ha azt vesszük, hogy már rég volt a pesti indulás, és ez az út is valamivel több, mint 5 órás.
Ezen a gépen is voltak monitorok, azonban a hosszú járattal ellentétben itt már fizetős volt a szolgáltatás.
Viszont érkezés után, ez fogad minket!
Tudjuk hol vagyunk, de azért mégis csak meglepő tud lenni a terminálban a sok játékgép.
Innen már nem volt más hátra, mint felvenni a bérautót. Ugye ha autót bérlünk, akkor kategóriát választunk, nem típust. Azért reménykedtem, mert egy Chrysler 200-ast foglaltunk, hogy hátha most azért mégis csak az lesz ami. Kis autót nem akartunk, mert sok időt töltünk majd az autóban, de azért ez már eggyel nagyobb kategória volt az eredetileg kinézettnél. De ha már Amerikába megyünk legyen már amerikai autónk... nem lett.
Nissan Altima várt minket, Minnesotai rendszámmal.
Kis kitérő, azoknak akik még nem jártak a nagy vízen túl. Sok reptéren van úgy, hogy nem magán a reptéren kell felvenni az autót, hanem egy másik épületben. Ide shuttle busszal juthatunk el. Ha az autóért megyünk nem is annyira érdekes általában, hogy melyik buszra szállunk, de visszafelé meg kell néznünk melyik terminálhoz megy a busz.
Említenem sem kell, hogy itt is eljátszhatjuk a pénzünket amíg az autóra várunk :)
Most már visszatérhetnek akiket nem érdekeltek az utazási részletek... :)
A google navigáció nem javasolta a Stripen megközelíteni a szállodát, de ez minket nem tartott vissza, és milyen jól is tettük! A nyüzsgő, fényes, csillogó-villogó Strip méltó lezárása volt a napnak.
A képek minőségéért elnézést, telefonnal készültek.
Szállást sokáig néztünk, de végül az ár-érték arány miatt a Trump-ra esett a választás.
Olcsóbb, mint a többi Stripen lévő nagy szálloda, mert pont a szálloda sor végén van, egy üres telek mellett és hiába van engedélye Trumpnak kaszinó nyitására a szállodában, de ő úgy döntött, hogy nem üzemeltet. És milyen jól tette! Ezt csak másnap tudtuk csak értékelni igazán.
Mikor megérkeztünk üres volt a fogadó csarnok, hamar ment a bejelentkezés. Itt megkérdezték, hogy alacsonyabb emeleten, vagy inkább magasabban lévőn szeretnénk lakni? Azonnal rávágtam, hogy természetesen magasabban fekvőn. 51. emelet lett, ami határozottan egy magasabban lévő :)
3 lift csarnok van, mindegyik 4 lifttel. Az középsőből az 1-35. emeletek érhetőek el, a jobbra lévőből a 36-52. emeletek, míg a balra lévőből az 53-64. emeletek. A lift gyors, nagyon. Akik érzik a hirtelen magaslat változásokat, azoknak egészen biztos, hogy kattog a fülük a liftben.
A szobából egyébként ilyen volt a kilátás, sajnos nem a Strip felé nézett...
De ha már szálloda, egy kis hasznos infó a vegasi utat tervezőknek.
A szállodák ár-érték arányban jobbak, mint más nagyvárosban, viszont az alapáron és a TAX-on felül rájön egy bizonyos 'resort fee' is. Ez a resort fee annál több, minél közelebb vagyunk a Striphez. Ez tartalmazza a medence használatatot, wi-fit, parkolást, shuttle buszt, ilyesmit. Nem emlékszem pontosan a szórás nagyságára, de pl. a Trumpban $ 32.68 / éj / szoba. A drágább, nevesebb szállodákban ez még több. (Pl. The Venetian $43.88, Flamingo $ 32.48, Bellagio $ 39.68, Stratosphere $ 28.33, Caesars $ 35.84)
Mondjuk a Trumpban jár 'ingyen' valet parking. Nem véletlenül van idéző jelben az ingyen szó, mert ugye, mint tudjuk semmi sincs ingyen. Bőven benne van az árban, és amerikai szokás szerint itt is elvárás a borravaló. Úgyhogy ahányszor megkapjuk az autót, annyiszor néhány dollár. Viszont legalább filmben érezhetjük magunkat. Megérkezünk kinyitják az autó ajtaját, elviszik az autót, majd mikor visszahozzák szintén kinyitják az ajtót, hogy beszálljunk :)
A shuttle busz a Ceasar Palacig megy, de erre nem volt szükségünk, bőven gyalog távolságban van, vagy az autót használtuk, hogy távolabbra menjünk.
A mostani út során is követtem a tanácsokat, mi szerint odafelé úton nem szabad aludni, inkább legyen egy hosszú napunk, és helyi idő szerint este feküdjünk le aludni.
De sajnos ez most nem segített, ugyanis reggel 3-kor kipattantak a szemeim. Persze próbálkoztam még némi alvással, de sajnos nem sikerült. 5-kor már nagyon éhesek lettünk, így úgy döntöttünk, hogy keresünk valami helyet ahol reggelizni lehet.
Míg az autóra vártunk megkérdeztük, hogy mit ajánlanak a témában. A kérdés megleptés szerűen érte emberünket, de nagyon kedvesen és mosolyogva mondta, hogy nem gondolja, hogy bármi is nyitva lenne ilyenkor. De amúgy szívesen ajánlja a Paris Hotel büfé reggelijét ami $ 30 fejenként, de ha valami olcsóbbra de szintén jót szeretnénk akkor a Palace Station büfé reggeliét ajánlja. Ha viszont nem ragaszkodunk a büfé reggelihez, akkor pedig a 'The Egg and & I' nevezetű helyet, amiről biztosan tudja, hogy 6-kor nyit.
Elindultunk a Palace Stationhoz, mert az volt a közelebbi a kettő utóbbiból, - határozottan nem szerettünk volna 30 dollárt fizetni egy reggeliért - de nem találtuk meg a bejáratot. A kaszinó bejárat megvolt, de hogy az étterem rész merre lehetett, azt már nem tudtuk meg. Már majdnem 6 óra volt, így igazán rövid keresgélés után, a biztosan 6-kor nyitó helyet vettük célba.
És milyen jól tettük! Remek hely!
Az étlap olyan, mint egy újság, és rengeteg féle reggeli közül választhatunk. Nagyon sok félre rántotta, édes reggeli, amerikai válogatás reggeli... stb.
Én egy krumplipürés ránottát kértem. Egyszerűen nem tudtam ellenállni, hogy ki ne próbáljam. Igaz az tudni kell, hogy arrafelé a krumplipüré egész biztosan nem látott még krumplit. Legalábbis egyik helyen sem ahol én eddig ettem.
A rántotta mellé jár köret is, de hogy miért az számomra érhetetlen, mert hogy pirítós is jár, ha azt kérünk, vagy muffin. És akkor ehhez még köret is. Mikor a pincérhölgy megkérdezte, hogy mivel kérem a rántottát, nem értettem a kérdést. Miért kérnék bármit is hozzá még pluszban, pláne ugye hogy az enyémben még krumplipüré is lesz. Ő nem értette az értetlenkedésem, így az alap köretet hozta mellé, ami sültkrumpli.
A krumplit csak megkóstoltam, jó fajta, de továbbra se értem, hogy erre miért volt szükség? Na, de a rántotta! Az valami isteni finom volt! Főleg, hogyha számításba vesszük azt a tényeztő, hogyha egy szálloda kínál reggelit, akkor 90 % az esély, hogy porból készült rántottát kapunk. Ez alól kivétel volt az utazás során egy szálloda, de erről majd akkor megemlékezem.
Ha már ételről esett szó, akkor ismét elkalandozom kicsit, ugyanis azt tudni kell, hogy itt hatalmasak az adagok. Az étkezés nem olcsó, de ha vizet kérünk az ételünk mellé minden szó nélkül hozzák ingyen, és ha látják hogy lefogy újra töltik. Az üdiítőért is csak egyszer kell fizetni, azt is újra töltik, vagy új poharat hoznak. Persze én naív magyar rácsodálkoztam, hogy miért hoznak még egy pohár üdítőt, mi ezt nem kértük, nem is akarok érte pluszban fizetni :)
A legtöbb helyen vacsora időben pedig saláta vagy leves is benne foglaltatik az árban (lehet ebédidőben is, nem tudom). Ezeket összeadva, már lehet nem is annyira drága, mint amennyire elsőnek tűnik.
Ha gyors étteremben eszünk, akkor pedig a szószok vannak ingyen, nem kell külön fizetni a ketchupért, és társaiért.
Elég információ dúsra sikerült ez a poszt, úgyhogy még gyorsan szót ejtenék az árakról, mielőtt rátérnék a turisztikai részekre.
Soha nem annyit fizetsz, mint amennyi ki van írva. Ezekre mindig rájön a TAX ami minden államban eltérő mértékű. Ehhez biztos hozzá lehet szokni, de nekem nehezen ment. Minden egyes vásárlásnál őszintén meg tudtam lepődni, hogy a kasszás nem annyit kér, mint amennyi a terméken látható ár.
És ha pl. Navajo földön járunk, még Navajo TAX-ot is fizetnünk kell. Ezt bevallom én már nem is akartam megérteni. Ki kell fizetni, ki kell fizetni. Nem értem miért nem lehet kiírni a fizetendő összeget az árcédulákra?
Ajánlott bejegyzések