A sok unalmas, ámbár remélhetőleg hasznos információ után ebben a posztban, mint a címből is kiderült Las Vegas-ról és a tőle nem túl messze található Valley of Fire-ről lesz szó.
Az előző cselekményfolyamot folytatva, reggeli után a híres-neves Las Vegas felirathoz mentünk, remélve, hogy a turisták nagy része ilyenkor még bőven az igazak álmát alussza. Nem is nagyon volt senki, két pár fotózkodott előttünk, persze mindkettő kérte a segítségünket, hogy fotózzuk le őket. Miután mi is végeztünk, jött egy csoport, hasonló kéréssel, majd egy pár, szintén hasonló kéréssel, majd egy újabb kis csoport. Már kezdtem azon törni a fejem, hogy ebből milyen szép kis bizniszt alakíthatnánk ki. Egész nap itt téblábolva, fényképenként 1 dolláért egész szép kis összeg összegyűlne, mikor is elfogytak a kérők... hát ebből se gazdagszunk meg :)
Nagyra törő vágyaimat a feliratnál hagyva inkább parkolóhely után kutattunk valahol a Strip elején. Végül egy parkolóházban tettük le az autót a Showcase Mall mellett, $ 10 egy napra. Persze semmit se találtunk nyitva, megnéztük az M&M World zárt kapuját, az üres előteret ahol is pont akkor nyitott a mindenféle műsorokat ajánló 'bódé'. A nyitást végző fiatalamber annyira lelkes volt, hogy minket is invitált menjünk vele, majd ő megmondja a tutit. A tuti nem volt más, mint $ 150 ingyen KP, vagy akciós show műsorok. A mit kell érte tennünk kérdés elhangzása után inkább tovább álltunk, mert mint tudjuk, semmi sincs ingyen.
Inkább elutaztunk New Yorkba! Mennyivel kényelmesebb ez az utazási forma, mint repülőre szállni és órákat ülni ott. És nem mellesleg gyorsabb is! :)
Természetesen még egyik üzlet sem volt nyitva, de azért a kaszinóba benéztünk. Ok, tudtam, hogy lehet bent dohányozni, de mégis meglepetésként ért, hogy itt bizony a szememet marja a füst!
Az alkalmat nem hagyhattam ki, kerestem is gyorsan egy klasszikus félkarú rablót, szerencsét próbálni. Úgy látszik az erre az utazásra kioszott szerencse készletet már elhasználtam az átszállások során, most ugyanis 5 dollárom bánta a próbálkozást :)
Mivel ez a vasárnap történetesen Superbowl vasárnap volt, a fogadóirodák már nyitva voltak. Sorok már ekkor is kialakultak, de a délutáni őrülethez képest egyáltalán nem voltak hosszúak.
Ám nem csak a fogadóirodák előtt kígyózó tömeg miatt tudhattuk, hogy itt bizony egy nagyon fontos esemény közeleg. Az utcákon már mezekbe öltözött emberek, mindenhol a két csapattal reklámozott dolgok láthatók.
New York után egy gyors utazás, a következő célállomásunk Párizs!
Nincs meglepetés, Eiffel torony kicsinyített változata még nincs nyitva, de annyira nem szomorkodunk, mert inkább a High Rollert szeretnék kipróbálni.
Útközben észrevettük, hogy egy szakaszon le van zárva a Strip.
A lezárás miértjét csak Párizshoz érve értjük meg.
Valamiféle Budweiser reklámféleséget forgattak, de nem vagyunk biztosak benne. Az, hogy ez a reklám nem a Superbowlra készül már, az egészen biztos, ugyanis már csak pár óra a kezdetig.
A Flamingo oldalában észrevesszük a High Roller feliratot, így jóhiszeműen elkezdtük követni azt, bízva abban, hogy ez a legmegfelelőbb út oda.Naív gondolat volt. természetesen a kaszinón át vezet az út, ahogy itt mindenhova. Annak érdekében, hogy minél több időt töltsenek a potenciális játékosok a kaszinókban, a kitáblázottság nem túl konzekvens. Egyszer még látod a High Roller feliratot, majd következik egy kanyar, majd még egy, és utána egy elágazás ahol három irányba mehetsz, de felirat már nincs. Persze azt hiszed csak nem vetted észre a feliratot, de nem, nincs felirat. Magunkra kell hagyatkozni a következő tábláig. Játékszenvedély híján így nem nagy kihívás áthatolni a kaszinón, inkább csak a türelmünket tehetjük próbára. Egy előnye azért mégis csak volt, hogy az épületen keresztül haladtunk, még pedig az élő flamingók akik a hotel kertjében laknak. A kert bárki által ingyen megtekinthető.
Ami igazán meglepő ebben nem az, hogy ingyen bemehet bárki, hanem hogy a flamingók élnek! Végre valami ami igazi ebben a városban!
Persze azért műanyag és egyéb másuk is megtalálható a hotel területén.
A kaszinóból kikeveredve két épület közötti kis utca végén található a High Roller, ami (meglepetés!) még zárva van.
Ez az utca főként vendéglátó helyekkel van tele, van itt Gordon Ramseynek étterme, igazi amerikai étterem, sushi burritó (ezt inkább nem akartam kipróbálni) étterem, és a szerintem meglehetősen kétértelmű névvel bíró In-N-Out Burger. Állítólag jó a burgerük... hát nem tudom... :)
Mivel a High Rollerre még várnunk kellett, inkább tovább utaztunk Velencébe. Még reggel 11 sincs, de New York és Párizs után újabb ikonikus városba érkeztünk.
Az út túloldalán Rómába is eljuthattunk volna, de az valahogy kimaradt, a Bellagioval együtt. Utóbbit belülről azért picit bánom, hogy kihagytuk, de a helyette meglátogatott Valley of Fire bőven kárpótolt a hiányosságért.
Na, de vissza Velencéhez. Az épület nem csak kívül idézi meg a híres olasz várost, hanem belül is.
Azt hiszem a mozgójárdázást itt fejlesztették tökélyre. Dél felől Rialtó-hídon át juthatunk az épületbe, amin mozgójárada van. Ismét naív magyar fejjel azt hittem majd középen mozgójárdát kell cserélni, de nem. Az elején még emelkedik, majd a közepén lévő csúcs után lejtővé alakul.
Az épületbe érve a gondolások éppen megkezdték a műszakjukat. Ez nem egy csendes, látványoktól mentes folyamat, hanem énekelve, kalapot lóbálva vonulnak végig az épületen, hogy a végén a gondoláknál elfoglalják helyüket.
Természetesen a gondolás utazáshoz is jár az ének kíséret.
Az épület belülről természetesen Velencét idézi, ahol a ragyogó kék ég, és kis bárányfelhők ellenére a kövek mégis vizes hatásúak. Lehet egy futózápor vizezte össze őket? :)
Időközben a High Roller is kinyitott, így vissza is indultunk oda. A szerencse ismét mellénk állt - ami úgy látszik csak a kaszinóba nem követ minket - ugyanis, a 40 fő befogadására képes kabinban összesen hatan voltunk. Mennyivel élvezhetőbb így az egész. A menet 30 perc a jelenleg legmagasabb óráskerekén (persze csak addig, amíg el nem készül Dubajban a legnagyobb, mert nyilván nekik mindből kell egy nagyobbat építenük, mint az eddigi rekord).
Már csak egy gyors ebéd a White Castleben, ami határozottan nem a gasztronómia csúcsa. Még nem ettem itt soha, ezért esett erre a választás, meg a burgerek kis mérete miatt. A kiadós reggeli után pont elég is volt a kis burger.
Nem volt más hátra, mint visszamenni az autóért a parkolóházba. Monoraillel terveztem az utat, ami nem a Stripen, hanem vele párhuzamosan fut. A jegyet a megállóban is meg tudjuk venni automatából.
A szerelvény pont akkor ment el mikor az állomásra értünk, picit meg is ijedtem, hogy majd sokat kell várnunk ugyanis több amerikai is csalódottan vette tudomásul, hogy a szerelvény elment. Nem tudom miért volt a csalódottság, mire végig sétáltam az állomáson, hogy majd az érkező szerelvényről képet tudjak készíteni, már oda is ért.
Végig suhantunk az MGM-ig. Itt nyert értelmet az amit még a beveztőben írtam a Trump Hotelről. Az az őrület ami ott volt a hotelben. Végeláthatlan kaszinó, majdnem hosszabb sor a check-innél (kép a szövegrész alatt), mint az immigration-nél az országba lépéskor, sehol egy kijárat tábla, tömött sorok a fogadóirodák előtt, és persze a kaszinó. Tudom, hogy már említettem, de a méretét csak ott járva lehet felfogni. Tudjuk, hogy nagy, tudjuk, hogy ebből él a város, de mikor már negyed órán keresztül megállás nélkül haladsz és még közelében sem vagy a kijáratnak, akkor igazán jól tud esni a gondolat, hogy mi csak szépen beséltálunk a szálloda ajtaján, a lobbyt elhagyva már ott is vannak a liftek.
Az őrültek házát elhagyva inkább visszamentünk a szállodába és lefeküdtem aludni. Ez a hajnali 3 órás kelés és az idefele úton nem alvás kezdett utolérni.
A délutáni szieszta után irány a Stratosphere torony! Kifelé haladva a Stripen már kopik Vegas fénye. Na nem szó szoros értelemben, ugyanis itt is fénylik, csillog - villog minden.
A toronyból sajnos nincs képem, dupla korlát van, teljesen sötét, így értelmét nem láttam annak, hogy bármiféle képpel is próbálkozzak.
Az őrület itt is ott van. Már az is vicces ahogy fel lehet jutni a toronyba. A kaszinón keresztül követtük a jelzéseket a pulthoz ahol megvásárolhatjuk a jegyeket. A jegyek mellé kaptunk egy darab papírt, amin le volt írva, hogy jutunk a toronyba. Menjünk vissza a központi liftekhez, majd a középső lifttel menjünk fel a másodikra, a kis folyosót elhagyva meg fogjuk látni a bejáratot. Szuperül hangzik már csak a központi lifteket kellene megtalálnunk! :)
Meg is lett, fel is jutottunk a torony kilátójába. Alul egy zárt rész található, több étteremmel és bárral, majd egy emelettel fentebb a már üveg nélküli panoráma. Lenyűgöző a látvány este a fénylő városra. Egyébként, ha a hotel vendégei vagyunk, akkor egy nappali és egy esti toronylátogatás is benne foglaltatik az árban.
A Superbowl hosszabbítását az egyik bárból követjük nyomon.
A hotel egyik éttermében még megvacsoráztunk, aztán nem maradt más hátra mint a jól megérdemelt alvás.
Reggel ismét korán keltem, bár ez most hajnali 4-et jelentett. A korán kelés nem aranyot hozott, hanem egy igen jó gondolatot. A Valley of Fire-t másnapra terveztük, útban a Grand Canyon felé, de inkább áttettem mára. És milyen jól tettem! A park csodálatos.
Kb. 1 órányi autóútra fekszik Vegastól. A belépő $ 10 / autó.
A parkban szabadon autózhatunk, vannak részek ahol megállhatunk gyönyörködni a tájban, és sok túraútvonal különböző hosszúsággal és nehézségi fokkal.
Az összes autóval látogatható nemzeti parkba kapunk egy bizonylatot aminek a két végére celluxot ragasztanak a parkőrök, ezt ki kell tenni a szélvédőre és egészen addig rajta hagyni amígy a parkban tartózkodunk. Kifelé ellenőrzik. Ha természetesen nem egy napos jegyet veszünk, hanem pl. egy hétre valót, akkor a hét végéig kell otthagyni.
A sziklák különböző vöröses árnyalatban pompáznak, különböző formákkal. Van látogatóközpont is, ahol a kialakulásukról és egyéb a völgyhöz kapcsolódó dologról szerezhetünk tudást.
A nap nem sütött, de a színek így is lenyűgőzőek.
Említettem, hogy a bérautónk minnesotai rendszámmal rendelkezett, ezt nem véletlenül tettem. A parkban valahogy minden egyes megállóhelynél egy pont olyan Nissan mellé kerültünk, mint amilyen a miénk is volt, csak az californiai rendszámos. Az sokadik ilyen eset után a másik autó tulajdonsoai megkérdezték: jobb itt lenni, mint Minnesotában?
A városba visszatérve már csak egy célunk volt, a Freemont Experience, amit sötétés után a legidálisabb meglátogatni.
A fényesség, csillogás itt fokozottan érvényes, a régi kaszinók utcájában. Na meg a hangosság. Egy kis koncert itt, egy kis koncert ott, nyilván nem kis hangerővel. Ez nem panasz, csak kicsit más élmény, mint a nemzeti park.
A szállodába menet még megnézzük a Bellagio híres szökűkút műsorát, ami csalódáskeltően rövid, kb. 3 perc.
Ez volt az utolsó vegasi napunk, így a végére gyorsan elmesélek még egy vicces, magunkra nézve láma történetet. A Las Vegas Freeway felől kétszer közelítettük meg a Stripet, egyszer kora reggel, majd egy másik utcán este. A google maps-et használtunk. Elértünk ahhoz a ponthoz ahol vagy jobbra, vagy balra rá tudunk kanyarodni a Stripre. Az első esetben ez egy jobb kanyart jelentett, így annak a rendje szerint be is álltunk a jobb sávba, ami nem haladt. Hát jó, biztos a lámpa nem vált... várunk.. várunk... majd kezd gyanús lenni, hogy előttünk is csak taxi, mögöttünk is csak taxi, és a két sáv mellettünk teljesen üres. Hát persze, a hotel bejárathoz sorban álló taxik sorában állunk! Másnap este ugyanezt eljátszottuk egy balra kanyarodásnál is.
Viszlát Vegas, viszlát óriás kaszinók, viszlát taxi sávok, holnap nagy út vár ránk...
Ajánlott bejegyzések