Mivel Prágába repülővel elég drágán lehet eljutni fővárosunkból, ezért ezúttal buszozásra vállalkoztam.
7 évvel ezelőtt már jártam Prágában, csak akkor a még kevés gonddal küzdő, szép, új buszokkal rendelkező Orangeways-zel.
A buszos utazásnak egyetlen tagadhatatlan előnye van a repüléssel szemben, hogy a jegy akkor is ugyanannyiba kerül, ha 3 nappal az utazás előtt vesszük meg, mintha hetekkel előbb tettük volna.
Mégpedig most ezt történt. Már egy ideje szemeztem a prágai visszatéréssel, de most egy keddi napon jött az elhatározás, ha szép idő lesz, hétvégén irány Prága. Az időjárás jelentő oldalak mind remek kirándulóidőt jósoltak, így nem volt más hátra, mint beszerezni a buszjegyet és lefoglalni a szállást.
Most már fel sem merült az Orangeways neve, sőt még az Eurolines-é sem, csak a Student Agency lebegett a szemem előtt. Többször láttam a modern sárga buszokat elsuhanni, igazán utazásra csábítók, holott buszos utazásból vannak igazi szenvedéssel teli élményeim is. De Prága azért nem a világvége, és hét évvel ezelőttről sem maradtak bennem rossz élmények az úttal kapcsolatban.
Az ár irányonként 6.000 Ft, ami egyáltalán nem mondható drágának. Persze ebből az árból jókor, jó időben véve elrepülhetünk Krétáig is, de egy MXP retúr is simán kijöhet.
Az ülések kényelmesek, mindenkinek saját szórakoztató rendszere van az előtte ülő fejtámlájában (nézhetünk sorozatot, filmet cseh és angol nyelven, hallgathatunk zenét, vagy akár játszhatunk is).
Wi-Fi-t is kínálnak, de ez a szolgáltatás csak Csehországban vehető igénybe. Viszont ami számomra még fontosabb volt, az a konnektor, üléspáronként egy.
Az utazás alatt forró italokat is fogyaszthatunk ingyen.
Utólag azért megnéztem mennyibe került volna az Eurolines-szal ez a kis túra, ott az árak sávosan változnak, de alapvetően a legolcsóbban megszerezhető retúr 10.000 Ft, most viszont 15.000 Forintba került volna.
A plusz kétezret (a legalacsonyabb árhoz képest) bőven megéri a Student Agency, ráadásul utóbbinak napi 5 járatpárja van a cseh fővárosba, előbbinek csak 2.
Student Agency-nél előzetes helykiosztás van, megjegyzés rovatban jelezhetjük, ha ablak mellé, vagy éppen folyosó mellé ülnénk. A kései jegyvásárlásom miatt ablak melletti hely már nem jutott. Viszont a jegyfoglalók arra is figyelnek, hogy az egyedül utazók a nemüknek megfelelő széktársat kapjanak, az esetleges kellemetlenségek elkerülése végett.
Odafelé a reggel 6:15-kor induló buszt választottam (14:00-kor érkezik céljához), míg visszafelé az éjszakai járatot. Ez 23:00-kor indul Florenc-ről és reggel 6-kor érkezik a Népligetbe. Tökéletes megoldás, ha tudunk mozgó járművön aludni, ugyanis az indulás napja is teljes egész nap, és még a szállásért sem kell fizetni már aznapra.
Az utazás apropóját egy online játék adta, a Munzee (ejtsd: mánzi). A klánunknak a havi legmagasabb szint eléréséhez szüksége volt még jó pár pontra. A játékot ismerőknek nem kell bemutatni, hogy miért erre a remek (mind Munzee szempontból, mind turista szempontból remek) városra esett a választás.
Aki még sosem hallott a Munzee-ról, annak egy kis ismertető róla (hivatalos leírás):
"Munzee a 21. század kincskereső játéka, ahol QR kódokat kell megkeresni a környezetedben és leolvasni a telefonoddal. A játékosok az elért pontjaik alapján egyre magasabb szinteket érnek el. A pontokat a munzee-k megtalálásáért kapják. A már tapasztaltabb játékosokat arra biztatjuk, hogy telepítsenek saját munzee-kat, ezzel is gyarapítva a pontjaik számát.
A munzee-k előfordulhatnak sokféle formában és méretben, de a legtöbb esetben QR-kódot tartalmaznak. A leolvasott QR-kódot a telefon pillanatnyi GPS koordinátáival együtt ellenőrizzük, ami a játék leglényegesebb része. A munzee-k lehetnek dobozokba vagy egyéb módon elrejtve, vagy csak egyszerűen matricákon valamilyen objektumra rögzítve.
Munzee kivisz a szabad levegőre és megmozgat. Több, mint csak egy játék. Egy aktív közösség, ami a sok vidám kiegészítővel egészségesebb életstílust kínál."
A hivatalos leírás mellé mellékelem a személyes megjegyzésem is: rendkívül szórakoztató játék, nem csak mozgásra sarkall, hanem közösség építő jellege is van, ugyanis nem feltétlenül kell egyedül játszanunk, csatlakozhatunk klánokhoz is, és így már csapatokba szerveződve 'küzdhetünk' meg a havi feladatokkal. A küzdelem szó nem véletlenül idézőjeles, mert egyáltalán nem kell, ha nem akarunk. Ha lazább hónapot szeretnénk, akkor kereshetünk olyan klánt is, ahol a mieinkhez hasonlók a célok, de ez ugyanígy vonatkozik akkor is, ha a hónapot szeretnénk erősebbre venni. Mindenki megtalálhatja a neki megfelelő közösséget és ezek a közösségek szó szerint határok nélküliek.
A kis kitérő után vissza az utazási részhez:
Pozsonyig a busz még félig sem volt tele, ami viszont Pozsonyban rögtön megváltozott, az eddig üres szék mindegyikére jutott utas.
Nekem egy kedves szlovák hölgy jutott szomszédnak, akivel az út vége felé egész jól eltársalogtunk.
Brno-ban és Prágában is kisebb dugóba keveredtünk így egy picit megkésve, de 14:15-kor elhagyhattuk a buszt és mindenki indulhatott a dolgára.
Prágának remek tömegközlekedése van, nyugodtan foglalhatunk a belvárostól távolabb eső szállást is. Florenc-en (buszpályaudvar) megáll a B (sárga) és a C (piros) metró, több busz, és villamos is.
(Metrózáskor a szerelvények pestieknek ismerősnek tűnhetnek, ami nem véletlen műve)
A szállásom erre az egy éjszakára az Old Prague House volt, ami az óvárosban található.
Foglalás után küldtek is egy hosszabb tájékoztatót amiben leírták, hogy a reptérről, a buszpályaudvarról és a vasútállomásról hogyan közelíthető meg a legkönnyebben a szállás.
Ezúttal én gyalog vágtam neki az útnak, mégpedig a megszámlálhatatlanul sok útba eső Munzee miatt.
Gyalog, a Google tervező szerint 20 perc alatt oda lehet érni, ami egész biztosan így van, ha nem Munzee-zással egybekötve közelítjük meg a helyszínt :) Így nekem a 20 perces utat nem egészen 4 óra alatt sikerült abszolválni :)
Ettől függetlenül bátran ajánlom mindenkinek a sétát, aki a belváros felé halad és nincs sok csomagja. Egyáltalán nem nagy a táv és már útközben is remekül bámészkodhatunk.
Itthon megterveztem az utat, hogy nagyjából merre lehet a leghatékonyabban begyűjteni a legtöbb Munzee-t, úgy hogy közben azért a szállás felé is haladok, de persze már a második sarkon inkább mentem a Munzee rengeteg után.
Elhaladtam a Náměstí Republiky mellett, majd a főpályaudvar következett, ahol annyi Munzee van, ami az első pár perc után már-már kicsit aggasztó. Hiába csipogunk be akármennyit, még mindig megszámlálhatatlanul sok van hátra. Ez persze nem panasz, mert legfőképpen ezért jöttem.
Időközben azért nyomon kísértem a napi ranglista alakulását is, és sajnos már Prágába érkezésemkor akkora előnye volt az első helyezettnek, hogy a Munzee rengeteg ellenére is úgy tűnt, nem fogom utolérni. Pedig az egyik nem titkolt célom az volt, hogy ezen a napon a képzeletbeli dobogób legfelső fokára állhassak.
A főpályaudvar környéke pont ugyanúgy tele van rossz és fura arcokkal, mint minden más városban a pályaudvar.
A fenti épületrész remekül néz ki, előtte pedig a csodálatos egybefüggő prágai dugót is szemügyre vehetjük.
Innen tovább haladtam az Állami Operaház felé, ahol a Munzee-knak köszönhetően olyan helyre bukkantam, ahonnan beleshettem egy színpadi próbába.
Az Operaház megkerülése után máris a Venczel tér végében található Nemzeti Múzeum lábánál találtam magam.
A tér pont olyan, mint amilyenre emlékeztem. Nyüzsög, él, bár ez az egész városra igaz.
A tér közepén jönnek a szép piros villamosok, fiatalabb Skoda szerelvények, vagy éppen idősebbek, de mindig és rendületlenül jönnek, a villamosrajongók legnagyobb örömére.
Venczel tér túloldalára érkezve rápillantottam az órára és hiába lett volna még mit becsipogni, inkább elindultam a szállás felé mielőtt 7 óra lesz.
Már térképről is látszódott, hogy a szállás remek helyen van, na de teljes valójában, egyszerűen fantasztikus, kívánni se lehetne jobban.
Az egyik irányból ott van a Betlehem Kápolna a nagyon helyes Betlémské náměstí-vel, a másik oldalról pedig kb. 150 méter sétára máris a nyüzsgő Moldva folyó partján találhatjuk magunkat. A Károly híd pedig nincs 300 méterre.
Ennek ellenére a szállás utcája rendkívül csendes, és már a ház kívülről is árasztja magából az óvárosi hangulatot.
Belül szépen felújított. Az utolsó szobát foglaltam le, ami egy kétágyas saját fürdőszobás szoba volt (található benne 4 ágyas hostel jellegű szoba is), amiért 55 €-t kértek reggelivel éjszakánként. Nem állítom, hogy olcsó volt, de ezzel az elhelyezkedéssel nem is várható el, hogy olcsón adják.
A bookingon 9,3-as értékelése van, ami úgy gondolom, hogy nem véletlen. Egyrészt már az üdvözlő levél is ritkaságszámba megy manapság, másrészt miután leadtam a bookingos értékelést is érkezett egy levél, melyben megköszönik azt.
Gyors lepakolás után el is indultam a közeli Moldva folyó partjára, ahol ismét a turistaforgatagban találhattam magam.
A látvány magával ragadó. Miután kigyönyörködtem magam el is indultam tovább a Munzee vadászattal egybekötött városfelfedezési túrámra.
Károly hídon szokás szerint hitetlen tömeg, de azért a lemenő nap fényében határozottan nem egy csúnya látvány :), majd a Munzee-kat követve inkább Észak felé indultam.
Remek kis sétány található a folyó partján, ahonnan tovább gyönyörködhetünk az elénk táruló látványban. Az őszülő fákkal igazán megkapó látvány, főleg, hogy ez a rész valahogy kimaradt turisták fő csapásirányából. Igaz, szerintem nekem is kimaradt volna ismét, ha nem visz a Munzee-ra vadászó ösztönöm :)
Egészen az Iparművészeti Múzeumig jutottam, ahol éppen egy old timer verseny résztvevőit csodálhattuk meg. Na persze nem a vezetőket, hanem a szebbnél szebb autóikat.
Kisebb-nagyobb, macskaköves-aszfaltozott, autók által járható - csak gyalogosan járható utakon járva, egyszer csak megérkeztem Prága másik mustsee-jéhez a Staroměstské náměstí-hez.
Este is hihetetlen itt az élet, mindenféle zenész, mutatványos található a téren.
A kivilágított tér pedig egyszerűen meseszép.
Este fél 11 felé vissza is tértem a szállásra, és nagyon úgy tűnt, hogy mégis csak mellém pártol a szerencse és aznap enyém lesz az elsőség. (Azért csak tűnt, mert a játék amerikai, így a napok is az ottani idő szerint számolódnak. Az év nagy részében 7 órával járunk előttük, így az ottani éjfél nálunk reggel 7-kor jön el.)
A szállást főbejárata egész nap zárva van, de ha éjszaka megyünk ne is próbálkozzunk a csengővel, nincsenek a recepción. Kapunk is a bejelentkezéskor 3 kulcsból álló készletet, melyből egy ezt a főbejáratot nyitja, egy az emeleti ajtót, és egy a szobát. A biztonsággal egészen biztosan nincs baj :)
Szombaton reggel hamar felébredtem az előző majdnem 18 kilométeres délutáni séta és reggel korán induló, hosszú buszút ellenére.
Az első dolgom az volt, hogy ellenőrizzem megtartottam-e az előnyöm a tegnapi nap folyamán, és örömmel konstatáltam, hogy igen, végre sikerült, én lettem az első helyezett, még ha csak egy napra is.
Ennek örömére, és mert 11:00-ig kell elhagyni a szobát elindultam egy jó kis reggeli sétára.
A város annyira más arcát mutatta, hogy hihetetlen. Sehol nem volt nyoma a délutáni - esti emberáradatnak, a rengeteg sétahajónak, autóknak.
Nyugodt volt, csendes, békés.
A reggeli utam a Střelecký ostrov-ra vezetett, ami egy rendkívül bájos sziget a Moldován.
Legalábbis így reggel csakis a bájos jelző illett rá, gondolom ez nem mindig igaz, ugyanis egy nagy színpad volt a sziget közepén. De ennek a zsivajnak se volt nyoma, csak a szép őszi színekben pompázó fák, zöldellő fű, és körben a folyó.
A sziget csücskéből remek a rálátás a Károly hídra és a Hradzsinra is.
Még itt nézelődtem megérkeztek a hattyúk is, hogy még teljesebb legyen az élmény.
Annyira békés volt itt minden, hogy nehéz szívvel indultam vissza a szállásra az ottmaradt holmimért. A hosszabbra nyúlt séta miatt a reggeliről nincs információm, de egy cseppet sem bántam, maradandó élmény lett ez a reggel.
Visszafelé még két érdekes villamosba is belebotlottam, egy nosztalgia járatba és egy feltehetőleg műszaki járműbe.
A szálláson felszedtem a hátizsákom és belevetettem magam újra az élettel teli sétáló utcába, és célba vettem újra a Staroměstské náměstí-t.
A megmaradt Munzee-k csipogására épp az Óvárosház sarka ígérkezett a legjobbnak, ahol is belebotlottam a táblába mely a toronyba hívogatott. Ennek a hívogatásnak nem tudtam ellenállni beálltam a sorba és 120 koronát kifizetve már igyekeztem is a másik ajtóhoz, ahonnan feljuthatunk a toronyba. Míg sorba álltam azon tűnődtem vajon mennyire volt jó ötlet az összes cuccommal toronymászásra vetemedni, de a jegypénztárnál kiderült, hogy lifttel is fel lehet jutni a csúcsra.
A harmadikig gyalog mentem, de ott azért már inkább megvártam a liftet. Odafent a kilátóban pont annyian voltak, hogy éppen csak ki lehetett lépni és egy egybefüggő sorban találtam magam. Egyáltalán nem meglepő, mert mindenki a toronyból a legjobban megfigyelhető fő látványosságnál álldogát, ami természetesen a teret és a Nagyboldogasszony - templomot jelentette. Lassú tempóban de azért csak odaértem én is.
Lefelé szembesültem a tökéletes időzítés iskolapéldájával, ugyanis már a lépcsőházban állt a hatalmas sor, ahol én még gondtalanul feljutottam.
Visszafelé már nem lifteztem, lépcsőn haladtam, ahol körben kiállítás is található a torony és az épület történelméről.
A nap hátralevő részére a Ladronka park volt a célpontom mégpedig az itt található Munzee Emerald garden miatt. (Ugye senki nem gondolta, hogy a választáshoz nem lesz köze a Munzee-nak? :) )
Úgy döntöttem, hogy villamossal közelítem meg a helyszínt. A közlekedési jegy beszerzése azt hittem azért könnyebb feladat lesz, de a végén csak metrómegállóban találtam jegyautomatát.
22-es villamos áthalad Jiráskův most-on, majd körbekerüli a Hradzsin-t és mikor már az összes turista elhagyta a szerelvényt, meg is érkeztem a parkhoz.
A park meglepően gondozott, karbantartott. A borús és kissé szeles idő ellenére a helyiek szép számmal sportoltak itt.
Ide se jöttem volna magamtól, ha nincs a Munzee, pedig milyen remek kis park ez!
Szépek a fák, mögöttük pedig a város új része látszik.
A park vége után továbbhaladva meg is érkeztem az egész biztosan szebb napokat is megélt Stadionhoz, ahol éppen valamilyen kerékpárverseny zajlott.
Picit meg is ijedtem, hogy nem mehetek a kinézett útvonalon, és újratervezéshez kell folyamodnom, de szerencsére az út csak az autósok elől volt elzárva, gyalog nyugodtan lehetett haladni.
A stadion után a Petrin dombot megkerülve máris a Hradzsin végében lehetünk.
Ezen a felén még nincs nagy nyoma a turista áradatnak, de ahogy közeledünk a Katedrális felé ismét visszatérhetünk a valóságba, itt bizony dübörög a turizmus.
Lefelé a Károly híd nyugati tornyához érve ismét rám jött a toronyba mászhatnék, így itt is megvettem a belépőt. Itt 'csak' 90 korona volt a belépő, ami annak köszönhető, hogy itt valóban mászni kell. Az utolsó lépcsőforduló azért picit munkás (bár főként annak volt köszönhető, hogy huszonpárkilométer már a lábamban volt, és minden cuccom nálam volt), de könnyen megmászható az a pár emelet. A munkás rész meg főként annak köszönhető, hogy ez az utolsó szakasz, inkább létra, mint lépcső.
A kilátás csodás és az időzítés itt sem lehetett volna jobb, ugyanis rajtam kívül csak 4-en voltak fent. Addig állhattam a torony Károly híd felőli részén ameddig csak akartam, remek volt.
A busz indulásáig hátralévő időt már csak céltalanul a Munzee-kat követve bolyongtam az ismét fényárba borult városban.
A busz 23:00-kor indult telt házzal, pontos indulással. Jól is esett már az ülés, mert olyannyira jól sikerült a napi kirándulás, hogy valamivel több, mint 30 km-rel zártam a napot.
Brno-ban a busz 1/3-ada leszállt, gondoltam majd jól átülök egy üresen marat helyre és végig alszom az utat, de a terv nem jött össze, ugyanis, amennyien leszálltak, pont annyian fel is szálltak. Szerencsémre a beszédes szomszédom Győrben leszállt, így Pestig már tényleg alvással tudtam tölteni az időt.
Remek majdnem két napot tölthettem Prágában, ami több szempontból is sikeres útnak számított. Mind Munzee szempontból, mind kirándulás szempontból.
A pénteki napi első helyezés után, szombatra sikerült megszerezni a második helyezést és az ezzel járó badge-t is.
Ajánlott bejegyzések