Évkezdő utazásunk színhelye a Földközi tenger kicsiny szigete, Málta.
 |
Marsaxlokk
|
A WizzAir jegyeket még januárban sikerült megvenni, és még aznap a szállást is gyorsan lefoglaltam. Mint kiderült ez jól tettem, mert a későbbiek folyamán egyre csak drágultak.
Az biztos volt, hogy a tervezett programok miatt a szállás Sliema-ban kell keresnem. A választás végül a Pebbles Boutique Aparthotel lett. 3 éjszakára egy 2 fős stúdió 105 €-ért jó ár-érték arányúnak tűnt, remek 8,9-es értékeléssel a booking.com-on. Az egyetlen negatívum, amit sokan megemlítenek az épület földszintjén található bár hangossága. Gondoltam, hogy persze, egy bár mindig hangos, biztos ezek a túlzó negatív értékelések közé tartozik. De csak gondoltam, amíg meg nem érkeztünk a helyszínre.
Na, de ne szaladjunk ennyire előre.
2015.03.14-én indult az utazásunk.
A repülő út teljesen eseménymentes volt, a kilátás túlnyomó többségben csak felhőt, és még több felhőt jelentett, de Máltához érve már gyönyörű napsütés és gyönyörű zöld sziget látványa fogadott.
A szállásunkat busszal közelítettük meg, ezért a terminálból kiérve rögtön kerestünk egy buszjegy automatát, ahol megváltottuk a napijegyünket.
2 órás jegy 1,30 €, a napi jegy 1,50 € így nem is volt kérdés, hogy melyiket vesszük, hátha úgy adódik még, hogy a nap folyamán hasznát vesszük.
A további jegyárakról, itt lehet információt szerezni. (udpate: megváltoztak a jegyárak, új jegyárak itt.)
A máltai buszok egyik érdekessége (azon kívül, hogy a rossz oldalon közlekednek a többi járművel együtt :) ), hogy a legtöbbjükön csak elől van ajtó. Felszálláskor meg kell várni amíg mindenki lekászálódik a buszról, majd minél jobb a busz hátulja felé kell elhelyezkednünk. Ha nincsenek sokan remekül működik, de tömeg esetén már kicsit tetris-es az ügy, de ott létünk alatt senki sem maradt fent a buszon :).
A másik amire még figyelnünk kell, hogy le kell inteni a buszt, mert egyébként nem áll meg. Bár az is előfordulhat, hogy a intés ellenére is elrobog mellettünk, ugyanis, ha tele van a busz, és nincs leszálló, akkor már nem vesz fel újabb utasokat.
Az automata egyébként elfogad sima és paypassos kártyát, illetve készpénzt.
Ha olyan helyen akarunk felszállni a buszra, ahol nincs automata, nincs semmi gond, ugyanis a sofőrtől is megvehetjük a jegyünket, akár napijegyről, akár hetijegyről van szó.
A szállásunkhoz az X2-es buszt kellett megkeresni, ami egy kis késéssel ugyan, de sikeresen megérkezett az állomásra (ennek a busznak ez a végállomása is), azonban először X3-as busznak álcázva. Majd amint beért a megállóba, átváltott X2-re és hangosan el is kiáltották magukat az ott tartózkodó busztársaság dolgozói is, hogy akkor ez a busz, most X2 lett. Ennek ellenére sokan gondolták úgy, hogy ők mégis az első kiírásnak hisznek, és X3-assal akartak menni, de ők mind visszafordultak. Elégedetten foglaltuk helyet, és vártuk az indulást.
Indulás után száguldoztunk az úton, mellettünk óriási kaktusz hegyek suhantak el, majd zöld mezők, hangulatos kis házak, máris megjött az alaphangulat. Tudtuk, hogy az út nem lesz rövid, de azért egy idő után, már elkezdtünk türelmetlenkedni, hogy ugyan már, mégis mikor jön a mi megállónk. Jöttek sorban a megállók, de tenger még sehol, nekünk pedig a Ferries megálló kellett, ahhoz pedig azért csak szükség van vízre is. Egyszer csak az egyik állomásnál ki volt írva, hogy ez itt a végállomás San Ġiljan, és mostantól az új végállomás a reptér. Kicsit megijedtem, hogy akkor most mi van, kimaradt volna a mi megállónk, vagy mi történhetett, de hát legrosszabb esetben visszatérünk a reptérre, és egy újabb körön újrapróbálkozunk, végül is a napijegybe belefér.
Míg ez gyorsan átsiklott az agyamon, be is villant, hogy erről olvastam, hogy innentől hurokban megy a busz, tehát az ezt követő megállókban csak egy irányban megy.
Mire a mi megállónkhoz érkeztünk már szépen ránk esteledett szó szerint, pedig jó lett volna még egy kicsit a szép napsütésben sétálni. A menetidő egyébként majdnem másfél óra volt, pár dugónak köszönhetően.
Na és akkor elérkeztünk a szállásra.
Hirtelen majdnem el is sétáltunk mellette ugyanis az utca leghangosabb bárjából van a bejárat! Annyira hangos, hogy nem hallottuk mit beszél a másik, ezért csak elpantomimezni tudtuk, hogy akkor itt ezen a lépcsőn mi most felmegyünk. A felvezető lépcsőn is zengett a zene, de a recepción már tompult valamelyest.
A recepción jött a kellemes meglepetés, a stúdió helyett 1 hálószobás apartmant kapunk. A recepciós lány nagyon kedves volt, kaptunk egy Málta térképet, és konnektor átalakítót is.
 |
| A hangoskodás fő felelőse a TEX MEX bár |
Az apartman szépen berendezett, tiszta és jól felszerelt konyhával rendelkezett. Mivel oldalra néztek az ablakok, ezért balra a kikötőt láthattuk, jobbra pedig klasszikus máltai házakat.
Első felindulásból észre sem vettük, hogy a zene felhallatszik, de sajnos egyáltalán nem voltak alaptalanok a negatív kommentek az értékelésben.
Vasárnap már hamar abbahagyták a zenélést, hétfőn pedig már egy percig se üvöltött a zene. Ezt az egy negatívumot leszámítva nagyon jó kis szállás volt.
(későn kelőknek a 9 órakor kezdődő takarítás, még egy kicsit kellemetlen lehet)
 |
| Kilátás balra |
 |
| Kilátás jobbra |
Este még sétáltunk egyet a sétányon és megcsodáltuk a velünk szemben elhelyezkedő Vallettát esti pompájában.
Vasárnapra (még az otthoni tervezgetés közben) Gozó volt tervezve, azonban az időjósok az egész ott tartózkodásunkra erős szelet ígértek. Útitárs meglehetősen tengeri beteg, ezért ő nem szerette volna a kompozás élményét kipróbálni a hullámzó tengeren.
Így úgy döntöttünk, hogy kipróbáljuk életünk első hop on - hop off buszát, és befizetünk a maltasightseeing piros túrájára (17 €). A reggel 9-kor induló buszhoz nem kellett nagyon kapkodnunk, ugyanis a közelünkben lévő Ferries megállótól indulnak fél óránként a járatok.
Sütött a nap, de a szél már kezdte megmutatni az erejét, de ennek ellenére a nyitott tetejű buszon való utazást választottuk. Amíg a városban haladtunk sem volt kellemes az élmény, de amint elhagytuk a várost. Alapból a nyitott tetejű busz eléggé szeles, de ez még egy alap széllel is párosul, hát nem éppen a legideálisabb utazási forma :)
A túrát magyarul is hallgathatjuk, de javaslom mindenkinek a saját füles használatát ugyanis amit a buszon kaptunk, nagyon-nagyon halkan szólt, ráadásul csak az egyik fele.
Az első állomás Valletta, ahol le lehet szállni a buszról, itt körbekerüli az egész földnyúlványt és úgy robog a Three cities felé.
Nagyszerű a látvány, és még nagyobb kedvet csinált a másnapi Valletta kiránduláshoz.
3 cities is megerősítette a helyét a listán, igencsak csalogató volt amit láttunk belőle.
Mi Marsaxlokkban terveztük az első leszállásunkat, amit normál tempóban el is értünk. A településeket elhagyva szőlősök és kaktuszok szegélyezték utunkat.
Míg elérjük az úti célunkat sok érdekességet meghallgathatunk Málta történelméről, a településekről és sok minden másról.
Például azt is, hogy a kaktuszokat a szél felfogása miatt ültetik, és nem csak a gyümölcsét fogyasztják el, hanem meghámozva az egész növényt.
A szigethez rendkívül sok legenda is tartozik, melyből jó párat szintén elmesélnek utazásunk során. Az egyik ilyen legenda szerint a két órával rendelkező templomok egyik órája a helyes időt mutatja, míg a másik nem. Ennek az az oka, hogy úgy hitték ezzel megtéveszthetik az ördögöt, aki így nem tudja mikor van a mise.
A sok történet után egyszer csak megérkeztünk Marsaxlokkba, ahol leszállhatunk a buszról és egy következővel folytathatjuk az utunkat.
Az itteni buszmegálló nem annyira buszmegálló, inkább csak megáll a házak között az út szélén. De ezt a 'megállót' használja a másik városnéző buszos cég a citysightseeing is.
Innen csak pár utca és máris ott találhatjuk magunkat ebben az elragadó kis halászfaluban, ami a színes máltai csónakjairól is híres.
Meg a piacról. Ami vasárnap lévén a legnagyobb. Halpiac mindennap van, ahol a frissen fogott zsákmányt árulják a halászok, de vasárnap minden más is kapható.
Bevallom nem rajongok a piacokért, ezért kevésbé örültem, hogy pont ezen a napon látogattunk el ide. Nagy volt a tömeg és a zsúfoltság, még jobban kellett figyelni az autókra, ráadásul még mindig a rossz irányból támadtak.
De a bódékat magunk mögött hagyva és a tenger felé nézve a látvány feledtetett mindent. Annyira hangulatosak a színes kis bárkák.
A színes kis hajók hagyománya még a főníciaikatól ered, és mindegyiken megtalálható Hórusz szeme. A szem azt a célt szolgálja, hogy megvédje a hajósokat a rossz időtől és mindenféle veszélytől a tengeren.
A szemek színe meghatározza azt a kikötőt, ahonnan a hajó származik.
A hop on - hop off buszra azért esett a választás, mert a sziget kis mérete ellenére nagyon sokáig tart eljutni egyik helyről a másikra busszal. Így hiába jóval drágább a sima buszjegynél idő arányában nekünk ez volt a megfelelő a választás. Az autóbérlés a másik oldalon való vezetés miatt elég hamar kiesett a lehetőségek köréből.
Miután befejeztük sétánkat és kigyönyörködtük magunkat a csónakokban úgy gondoltuk, hogy akkor itt az ideje tovább indulni. Oda is értünk 3 perccel a megadott indulási idő előtt a 'megállóba', de csak a citysightseeing buszt találtuk ott. A busz elment, viszont egy ember ott maradt, aki szintén a maltasightseeingre várt, így megnyugodtunk, hogy akkor nem késtünk le semmiről hamarosan jön is a buszunk. De a busz csak nem akart jönni. Remek, mikor pont a tömegközlekedés megbízhatatlansága miatt választottuk ezt a megoldást a sziget ezen részének felfedezésére. Az emberek egyre csak gyűltek és gyűltek, ki erre, ki arra a buszra várva.
Fél órával később meg is érkezett a buszunk, majd rögtön a másik társaság busza is. Itt volt is egy kis kavarodás, sokan nem tudták, hogy akkor most melyikre is szálljanak. Határozottabbak egyébként simán fel tudtak szállni a rossz buszra is, ugyanis senki nem nézte a jegyeket, de ha kérdezték, megmondták, hogy ez a kérdéses busz, vagy a másik. Láttunk is egy idősebb párt, akik a buszunkon a másik társaság prospektusát szorongatták.
Ez a sofőr nem gondolta úgy, hogy a nyitott tetőn emberek is utaznak, ezért úgy száguldozott, hogy itt már tényleg azt hittük, hogy a fejünk is lerepül a széltől. Még a reptérig mindenképpen fent akartam maradni, ugyanis az utunk a futópálya alatt halad el, és hátha sikerül megcsípni egy épp arra guruló gépet. Hát sajnos nem sikerült, úgyhogy gyorsan le is menekültünk a lenti részre. A kilátás kevésbé volt jó, de legalább a fejünk biztonságban volt.
A következő leszállóhelyünk a Blue Grottó volt.
A parkolóból egyenesen mentünk a tenger irányába, de sajnos a hatalmas hullámzás miatt nem volt hajókázás. (A hullámzásról egy kis videó itt tekinthető meg)
A park, a part és a tenger így is csodaszép volt.
Visszafelé már nem is gondolkodtunk a tetőn való utazásban, így a lenti részen fejeztük be utunk.
Az indulási helyre már pont úgy érkeztünk vissza, hogy a mi buszunk már nem egy tovább, az előttünk lévő volt az utolsó busz. Pedig még menet közben kitaláltam, hogy az utolsó járattal visszamegyünk 3 Cities-be, és onnan majd csak hazajövünk valahogy.
Szerintem többet máshol nem veszünk igénybe ilyen busz szolgáltatást, de egyszer érdekességképpen megérte.
Délután a végén már nem mentünk messzire, ugyanis a szél egyre jobban fújt. Körben a part menti sétányon elsétáltunk Spinola Bay-ig.
Visszafelé már a buszozást választottuk, majd a másik irányba is kicsit elsétáltunk.
Másnapra is sajnos igaza lett a meteorológusoknak, ugyanis az elő nap nagy szélnek hitt szél még erősebb lett és a napsütést is felváltotta a szürke felhőzet.
Ennek ellenére mi úgy gondoltuk, hogy a 9 órási komppal átmegyünk Vallettába. A kikötő felé sietve megszólított miket egy citysightseeinges hölgy, de gondoltuk gyorsan lerázzuk. Szerencsére nem hagyta magát így ki is derült, hogy a rossz idő miatt nem jár a komp, így kénytelenek leszünk újra a buszozást választani. Cserébe, mert meghallgattuk kaptunk 2 €-s kupont az 5D mozihoz. Eltettük, ha már ilyen kedvesen ajánlotta, de nem gondoltuk, hogy kipróbáljuk.
A 12-es busszal 20-25 perc után meg is érkeztünk a vallettai busz állomásra.
Szokták mondani, hogy minden út Rómába vezet, ez Máltára úgy igaz, hogy itt minden buszút Vallettába vezet.
A buszállomáson hatalmas káosz, busz-busz hátán, azonban a közepén ott áll a Triton-kút, mellyel máris nem egy átlagos busz állomás hatását kelti.
Sajnos a régi buszokat mára felváltották a modern buszok, ezért már nem utazhatunk velük.
A buszállomásról befelé haladva rögtön a Triq Ir-Repubblika-n (Köztársaság) találhatjuk magunkat, ami Valletta fő sétáló utcája és a legtöbb látnivaló könnyen elérhető innen. Meglepetésünkre elég sok embert találtunk itt.
A brit örökség, a mai napig meghatározza a máltaiak életét. Ez nem csak abban nyilvánul meg, hogy bal oldali közlekedés mellett mindenki tökéletesen beszél angolul, hanem több helyen is megtalálhatók a jellegzetes piros telefonfülkék.
A Nagymesterek Palotája előtt díszelgő narancsfák már-már el is feledtetik velünk a barátságtalan időt.
A sétáló részt elhagyva tovább haladtunk egyenesen a Szent-Elmó erődig.
Majd innen a hatalmas széllel küzdve elértünk a Siege Bell War Memorial-ig, ahol rajtunk kívül nem tartózkodott senki.
Minden délben megszólal a harang, de sajnos mikor ott jártunk karbantartás miatt elmaradt.
A látvány innen is fantasztikus volt, de ez még tovább fokozható, ha tovább haladunk a Lower Barrakka Gardenbe.
Ahogy a harangnál itt is csak a kihalt kertet találtuk, rajtunk kívül túl sokan nem merészkedtek ki a szelet felfogó falak közül ebben a csodálatos időben.
Folytattuk az utunk a másik Barakka Garden felé, ami egyáltalán nem volt unalmas, végig csodaszép volt a látvány. Akkor is, ha balra a tenger felé néztünk, akkor is, ha jobbra az épületek felé.
Végül el is érkeztünk az Upper Barrakka Gardenhez. Az ajtó melletti falra ki volt téve egy tábla, hogy felújítás miatt májusig zárva, de ez szerencsére nem volt így.
Megcsodáltuk a kilátást, fentről az ágyúkat, majd kis tanakodás után úgy döntöttünk, hogy nem várunk egy órát az ágyúzásig, mert addigra valószínű már nem is állnánk a teraszon, mert máshová helyezne minket a szél.
El is indultunk visszafelé, mikor hirtelen hatalmas esőzés kezdődött.
Eszünkbe is jutott a kupon amit kaptunk, így gyorsan beszaladtunk az 5D moziba. A jegy így 7 €-ba került fejenként.
Rajtunk kívül még 6-an gondolták így, hogy az eső elől ide menekülnek, így a 64 fős teremben 8 emberrel kezdődött meg a vetítés.
Itt is kaptunk fülhallgatót, ahol szintén válaszható volt a magyar nyelv.
A film Málta történetéről szólt, bombázáskor rezgett a szék, kenyér törésnél kenyér illat áramlott a teremben, vízcsobbanáskor pedig víz spriccelődött ránk.
20 perces az előadás. Nem állítom, hogy életem élménye volt, de szórakozásnak nem volt rossz.
Mire vége lett az eső is ellát, így tovább folytathattunk az utunk, Valletta másik felén.
Innen visszakanyarodtunk a Szent János társkatedrális felé (ami jelenleg fel van állványozva) és legvégül újra a buszállomás következett.
A nap hátralévő részében még ismét a szálláshelyünk körül sétálgattunk, és néztünk a nagyobbnál nagyobb hullámokat.
A nagy nézelődés közepette az egyiknél egyszer csak azt vettem észre, hogy már az arcom is tiszta víz, és a számban érzem a sós ízt :)
Videó is készült, a nagyobb hullámok a videó második felétől várhatók.
Kedden eljött a hazautazásunk napja, de még mielőtt a reptérre mentünk volna, visszatértünk Vallettába még egy kis sétára és a déli ágyúzást megnézni.
Az idő sajnos továbbra se javult, ezért a komp továbbra se járt, ismét maradt a buszozás.
Ez alkalommal viszont csak 40 perc elteltével tudtunk felszállni a buszra, mivel annyira tele voltak, hogy egyikre se fértünk fel, még jó, hogy nem időre siettünk.
Vallettában még nagyobb tömeg fogadott minket, mint előző nap.
A nap már-már kisütni látszott, de a szél még mindig hatalmas volt, de ezúttal nem hagytuk magunkat elüldözni és megvártuk a delet.
Itt is készült egy kis videó.
Az ágyúk közelebbről is megtekinthetők 2 €-ért cserébe.
Ahogy közeledett az időpont egyre többen lettek. A katonák is megérkeztek, akik szépen fel is készítették a két középső ágyút a lövésre, majd eljött a dél, és durr. Az egyik ágyú eldörrent, amit a mögöttünk lévő nyugdíjas tábor hölgy tagjai meglehetősen hangos sikításai kísértek :)
Vártuk, hogy akkor a másik következik, de a várakozásunk alaptalan volt, ugyanis ahhoz már csak azért mentek oda, hogy az előkészített dolgokat beszedjék róla.
A buszállomás körül még tettünk egy kis sétát, majd az X4-es busszal robogtunk a reptérre, mert sajnos véget ért ez az utazásunk is.
Remek 3,5 napot töltöttünk a szigeten, a sok kihagyott látnivaló ellenére is, de legalább még több indok, hogy egyszer mindenképpen visszatérjünk, mert ide érdemes.
Ajánlott bejegyzések