Ezen a május eleji hétvégén ismét dolgunk akadt Brüsszelben. A várost már kívülről-belülről ismerjük, ezért gondoltam, hogy valami új helyre kellene kirándulnunk, ha már ismét erre utazunk.
Belgiumban is jártunk már pár helyen (Brugge, Oostende, Antwerpen), de Gent még kimaradt. E hiányosság kiküszöbölésére remek lehetőség adódik most már a Flibco busz járataival, ugyanis már Gentbe és Bruggebe is eljuthatunk közvetlenül Charleroi repteréről.
Azonban sajnos a menetrend nem kedvez a Pestről érkező utasoknak, ugyanis 8:00-kor indul a busz, az ezt követő pedig 10:40-kor. Előbbi elérésre sajnos elég kevés az esély, utóbbihoz pedig borzasztó sok a várakozási idő, ezen a nem túl inger gazdag reptéren. Ezért más úti cél után néztem. Luxemburg is meg volt már háromszor is (1., 2., 3.,), mégis csak valami új kéne... és ekkor láttam meg újra az állomások között Lille-t.
Ebbe a francia kis városkába már jegyünk egyszer, de betegség miatt sajnos elmaradt az utazás. Gyors menetrend ellenőrzés után nem is gondolkodtam tovább, és meg is vettem az 5 €-s jegyeket. Ezután már csak a Brüsszelbe való visszajutást kellett kigondolni, ami nem is tartott sokáig, ugyanis a repülés mellett rajongok a vonatokért is, Lilleben pedig megállnak a nyugat-európai főbb gyorsvasutak, így nem is volt kérdés tovább a visszajutás mikéntje. 19 €-ért sikerült is TGV jegyeket venni az SNCF (francia vasúttársaság) weboldalán.
Franciaországban már jártunk egyszer, még 2010 júliusában. A két utazás közötti hasonlóságot, nem csak a célország adja, hanem az, hogy akkor alig másfél óra alatt értünk szintén Brüsszelből kiindulva Thalys gyorsvasúttal Párizsba.
A bejegyzés viszont nem erről az utazásról szó, de azért ideteszek egy képet, emlékül az ott töltött csodás napunkról.
 |
|
Viszont, ha már két gyorsvasúttársaságot is megemlítettem a bekezdésben, álljon itt egy kis ismertető róluk, a teljesség igénye nélkül.
A TGV egy mozaik szó mégpedig a francia 'Train à Grande Vitesse'-ból van összerakva, ami nem jelent mást, mint 'nagy sebességű vonatok'.
A TGV vonatokat az Alstom cég gyártja, tehát pont ugyanaz, mint ami a mi 4-es metrónkat is.
Az első hivatalos járat 1981. szeptember 27-én indult el Párizs és Lyon között és 260 km/h óra volt a maximum sebessége.
A TGV elméletileg bármely normál nyomtávolságú villamosított vonalon tud üzemelni.
A TGV hálózat sugaras elrendezésű, központja Párizs.
TGV alatt nem csak a gyorsvasútvonalakat értjük, hanem a francia vasúttársaság (SNCF) gyorsvasútját is így hívják, tehát egy márkanév is.
Társszerelvényei a Thalys és az Eurostar is egyfajta TGV motorvonatok. Előbbi francia, német, belga, és holland közös tulajdonú vállalat.
Utóbbit az Eurostar nevezetű társaság üzemelteti, mely a Brit-szigetet köti össze Európával a Csalagúton keresztül.
És, ha már Eurostar, vissza is kanyarodhatunk az eredeti témánkhoz Lille-hez, ugyanis, a Párizs - Brüsszel - London háromszög középpontja ez a gazdag történelemmel rendelkező francia városka, mely 2004-ben Európa Kultúrális fővárosa volt Genovával együtt.
És akkor most kezdjük is az utazásunk elején.
2015.05.08-én a reggeli WizzAir géppel érkeztünk CRL-re, mely a reggeli tumultusban összeszedett 20 perc késést, és ezt az időt az odaút során sem tudta lefaragni.
A Flibcohoz igen csak sietnünk kellett, ugyanis 8:30-kor indult. Szerencsére a reptér nem túl nagy, és nem is egy hátsó kapuhoz érkeztünk, így két perccel indulás előtt már a buszon ültünk.
A buszon ismét nem voltunk sokan, kb. 14-en. Odafelé ismét gondolkodtam rajta, hogy vajon miért érheti meg a társaságnak a járatok üzemeltetése, ám érkezéskor minden gondolat okafogyottá vált, ugyanis hatalmas tömeg várta a buszt.
Lilleben két pályaduvar található az egyik a Lille Europe, mely 1993-ban épült. A nemzetközi gyorsvonatok és a francia TGV-k is itt állnak meg, kivéve a Párizsból érkező TGV-t, mely a Lille Flandersre érkezik, ahova egyébként a regionális vonatok is.
Utóbbit az Europe megépítéséig egyszerűen Gare De Lille-nek nevezték.
A Flibco az Europe-hoz érkezik, ami nekünk külön jó volt, ugyanis a vonatjegyünket az itt található automaták egyikéből kellett megszereznünk.
A jegy átvételéhez szükség van arra a bankkártyára amivel a jegyet foglaltuk, ugyanis ezzel azonosít minket a rendszer. Pénzt már nem von le, de enélkül nem kaphatjuk meg a jegyünket.
Jegyvásárláskor is felhívja a figyelmünket az automata, hogy ne felejtsük el felszállás előtt kezelni a jegyünket, mert egyébként nem érvényes. Nem lehet úgy lemenni a peronokhoz, hogy ne menjünk el legalább egy ilyen automata mellett, de azért a biztonság kedvéért lent is elhelyeztek párat.
A vonat indulásig volt még 7 óránk, így nekiindultunk felfedezni a várost.
 |
| Gare de Lille Europe oldalról |
A városban délelőtt 11-ig embert is alig látni a pályadudvarokon kívül, ráadásul minden üzlet is zárva van még.
Első utunk a Grand Placéra vezetett.
Ahonnan a szép időn felbuzdulva tovább is haladtunk az ingyenesen látogatható állatkertbe.
Útközben még megálltunk egy kis parkban, ahol csodálatos madárcsicsergés, és még csodásan virágzó tulipánok fogadtak minket.
Az állatkert a Citadelle de Lille szomszédságában fekszik, egy nagyon szép parkban.
 |
| Az árkádok alatt egy gyerek vasút TGV bújkál :) |
Az állatkert egyáltalán nem nagy, de kellemes kis sétát lehet benne tenni. Elvileg két vörös panda is a kert lakója, de ők most inkább a házukban szunyókáltak, ahelyett, hogy megmutatták volna magukat nekünk.
A park után a Citadelle-t is megnéztük kívülről - már amennyi látható belőle - , mert jelenleg is katonai terület, nem lehet csak úgy bejárni oda.
A parkot előszeretettel veszik birtokba a helyiek, nagyon sok kisgyermekes család volt, piknikeztek, játszottak, nézelődtek. Az állatkert mellett mini vidámpark is található, úgyhogy teljesen ideális a helyszín a szórakozáshoz.
A családosokon kívül a sportolók körében is népszerű ez a rész, ami nem is csoda, ki ne szeretne ilyen szép környezetben futni, sportolni.
A park után visszatértünk a városközpontba, ahol a főtér előtt még megcsodáltuk a híres Meert cukrászda kirakatát.
Az egész város a főbb látnivalókkal bőven bejárható gyalogszerrel, egyáltalán nem nagyok a távolságok.
Közlekedésrajongóknak azért megemlítem, hogy a városban két metróvonal van, melyeken vezető nélküli automata szerelvényekkel lehet utazni.
A Grand Place-t a másik irányba a Place de la République-t tekintettük meg, ahol a lillei Szépművészeti múzeum is található (Le Palais Des Beaux Arts de Lille).
Már csak egy utolsó látnivaló maradt Lilleben a Porte de Paris.
Vissza is tértünk a vonatállomásra, ahol először a Flandresre néztünk be, ami most meglehetősen üres volt.
Europe állomáson van ingyen internet, gondoltam a vonat indulásáig megnézem a leveleimet. Meglepődve tapasztaltam, hogy az SNCF-től jött egy Important tárgyú levél, természetesen franciául írva. Google fordítóval sikerült kibogarászni a lényeget, mi szerint a járatunk késik, gázolás miatt. A vonatunk egyébként Marseillből érkezett volna.
Elég tanácstalanul néztük a kijelzőt, de az a 4 óra csak nem akart változni, hát az információhoz fordultunk segítségért.Közben a hangosbemondóban folyamatosan volt valamilyen tájékoztatás, de a sztereotípiát erősítve csak is franciául.
Az információs hölgy megerősítette, hogy igen sajnos valóban 4 óra, ám azt állította, hogy nem sokkal később megy szintén Midire az Eurostar, mehetünk azzal is, jó rá a jegyünk. Kicsit kétkedve fogadtam a hírt, így inkább átsétáltunk az állomás végébe, ahol az Eurostar irodája található. Szerencsére a londoni járatra már megtörtén a check-in, így az üres irodában nem kellett várakoznunk. A hölgy is azt állította, hogy nyugodtan felszállhatunk rá, jó lesz a jegy. Arra a kérdésre, hogy mi van a helyjegyünkkel, már nem tudott válaszolni, így elment megkérdezni. Mire visszajött a jegyünkön már volt egy pecsét, amely valószínűleg azt tanúsította, hogy jártunk ott, felszállhatunk a vonatra. A helyjegyre annyi volt a válasz, hogy kérdezzük meg a kalauzt, majd ő megmondja hova üljünk.
A vonat induláság lévő pár percet egy kis csocsóval ütöttük el, ami szintén ingyenes.
A 44-es vágány lett a miénk, mely mellé (a 46-osra) be is futott egy SNCF TGV...
Kisvártatva megérkezett a mi Eurostarunk is.
A jegyen rajta van, hogy melyik kocsi, melyik ülése a minénk. A pontos kocsi megtaláláshoz ilyen segítségeket találhatunk a peronon:
Oda is mentünk a 8-ashoz, ahova az eredeti jegyünk szólt.
A kalauz kiszállt, egy szót se tudtam neki szólni, ránézett a jegyre, és már küldött is el, hogy nem-nem ez nem arra a járatra szól, menjek ahova akarok, és már fordult is el a mellettem álló hölgyhöz. Igen ám, de a vonat szele a hölgy jegyét kifújta a kezéből és beesett a sínekre. Nénink kétségbeesve mondta, hogy beesett a jegye, ott van, mire kedves kalauzunk csak annyit mondott, hogyha nincs jegy, nincs felszállás. Néni megpróbálkozott még egyszer, nagyon mutogatva, de hát ott van! Kalauz nem hagyta magát, és elhajtotta.
Így viszont lehetőségem jutott, hogy hozzá is szóljak, hogy igen ám, de a miénk 4 órát késik, és azt mondták két helyen is, hogy jók leszünk erre a járatra.
A 4 óránál igencsak elkerekedett a szeme, de minden további nélkül elfogadta, és mondta, hogy menjünk a szerelvény végébe, és a legutolsó 18-as kocsiba szálljunk fel (ami egyébként az első szerelvény volt).
Futottunk a 18-as kocsihoz, mert meglehetősen hosszúak ezek a szerelvények, azonban odaérkezésünkkor nem volt jegykezelő. Kissé tanácstalanul, de felszálltunk és helyet foglaltunk.
Nem is találkoztunk többet kalauzzal, amit annyira nem is bántunk, nem kellett ismét magyarázkodni a jegyünk miatt.
A vonat meglehetősen gyorsan felgyorsult a 300 km/h körüli utazó sebességére,
és mindössze 35 perc alatt tettük meg a közel 105 kilométeres utat.
A sebesség utazás közben nem annyira észrevehető. Az egyetlen meglepő élmény ilyenkor, mikor egy szembejövő másik vonattal találkozunk, ami hiába hosszú, egy szempillantás alatt el is tűnik. Itt egy kis szemléltető videó, sajnos másik vonattal találkozást nem sikerült megörökíteni.
 |
| Brüsszel Midi |
 |
| Brüsszel Midi |
Hazafelé szintén Wizzel jöttünk.
CRL hozta a régi formáját, 1 szeku kapuval, amin 30 perc alatt jutottunk át.
Egy újdonság azonban mégis volt, már nem emberek ellenőrzik a beszállókártyát az ellenőrzés előtt, hanem kapuk vannak (olyanok, mint nálunk a bádogterminálhoz vezető kapuk).
Lille picit csalódást okozott, valami hiányzott a helyből számomra. Nem bántam meg, hogy elmentem, viszont ha valaki gondolkodik, hogy Charleroiból hova utazzon tovább olcsón, akkor mindenképpen Lille elé helyezném Brugge és Gent városokat.
Picit bánkódom az elszalasztott klasszik TGV-s utazás miatt, de remélem lesz hozzá még szerencsém.
Ajánlott bejegyzések