Las Vegasban már jártam két éve, így sok időre nem is tértünk vissza, csak egy napra.
Este 8 körül érkezett a gépem a San Francisco-ból, így már erre a napra semmi extra nem volt, csak végig menni autóval a kivilágított Strip-en, és elfoglalni a szállást.
Érdekes, mert sosem gondoltam volna, hogy ennyire nem valós valami tetszhet, de a teljes pompájában csillogó, fénylő Strip igenis jól néz ki.
A szállásunk a Dowtown Grand Hotel volt. Aki aludni akar, ne ide jöjjön. Itt is sokat olvasgattam az értékeléseket, írták többen, hogy hangos, de nem gondoltam, hogy ennyire. A Fremont Street alapzaja amúgy is felhallatszik, amivel még annyira nincs probléma, de az este 10-kor kezdődő koncert olyan volt, mintha a szobában énekelt volna az énekes. Füldugó is jár a szobához, de számomra még így is túl hangos volt, hogy aludni tudjak.
Természetesen, ha valaki egész éjszaka bulizni akar, annak jó választás lehet a hotel.
A reggelt a már két éve felfedezett Egg and I-ban kezdtük. Volt olyan jó (ha nem jobb), mint amire emlékeztünk.
Utána nem teljesen tudatosan, de pont ugyanott parkoltunk le, ahol két éve, hogy felfedezzük a Strip-et.
A parklóház közveltenül az M&M's World mellett van, így ebből is lett egy kis ismétlés.
Ezután rögtön át is mentünk a túl oldara, hogy kicsit jobban körbenézzünk a New York New York hotelban, majd tovább is haladtunk, hogy végre eljussunk oda, ami két éve teljesen rejtélyes okokból kimaradt, a Bellagioba.
Ha már itt jártunk gondoltunk rulettezünk egyet, mégis csak az egyik leghíresebb casinóban járunk. De a gondolat csak gondolat maradt, ugyanis 25 dollár a minimum tét a Bellagioban. Ennyire azért nem akartuk a dolgot.
Tovább haladtunk a Ceasar's Palace-ba, itt már "csak" 15 dollár volt a minimum tét. Én kis naív azt hittem, hogy akkor leteszek 5 dollárt az egyik színre, majd másik 5-5 dollárt máshova, de persze nem így van a szabály, egy helyre kellett tenni a 15 dollárt. A bizonytalanságom és tapasztalatlanságom nem annyira tetszett a krupiénak, amit egy "ugyan már hölgyem, csak 20 dollárja van, tegyen már valahova" mondattal tudtunkra is adott. Feltettem hát a 15 dolláromat a pirosra. Ilyen gyorsan nem sok karrier véget, mint az én szerencsjátékos karrierem, és persze nem azért mert bankot robbantottam.
Este a szállásra visszatérve láttuk, hogy ott csak 5 dollár volt a minimum tét. De legalább elmondhatom, hogy a Strip-en játszottam egy kasznióban :)
A kárászéletű új karrierem után visszasétáltunk az autóhoz és késői ebédelni indultunk.
(A többes szám egyébként itt már nem véletlen, az utam további részében már nem egyedül utaztam.)
Mivel az útitársammal nagyobb hot-dog rajongóval még nem találkoztam, így az ebéd helyszíne egyértemű volt. Nevada legjobbnak választott hot-dogosához mentünk. Nem vagyok egy hot-dog szakértő, de tényleg jó volt, és az ott dolgozó hölgy is nagyon kedves volt.
A Neon múzeum volt a következő program.
Lehetőség van vezetett túrán is részt venni, vagy magunktól felfedezni a helyet. Előbbi $28 utóbbi $22.
Hátizsákot nem lehet bevinni, még kisebbet sem. Bár nem tudom, hogyan lehetne azokat a hatalmas neon-okat betuszkodni a táskába :)
Vannak önkéntesek a múzeumon belül, ők 1-1 feliratról mesélnek, de ha bővebb ismereteket szeretnénk szerezni róluk, akkor az 1 órás vezetett túrát kell választani.
Fényképzeni lehet, videózni már nem.
Érdekes volt a Hard Rock Cafe gitárját a múzeumban látni, legutoljára mikor Vegasban jártunk még az eredeti helyén állt.
Sajnos a hatalmas neon kacsa épp restaurálás alatt állt, pedig arra igazán kiváncsi lettem volna. Miközben a kacsa után érdeklődtünk, megtudhattuk a történetét is. Egy autókereskedő csináltatta. A kacsa ugyan népszerű lett, de az autókereskedés vesztét jelentette. Aránytalanul drága volt a készítése, és csődbe vitte a kereskedést.
A szálláshoz visszatérve, még átsétáltunk a Fremont Street-re, ha már mellette szálltunk meg, de sokat nem időztünk itt.
Ugyanis egy szintén 2 éve érthetetlen okból kimaradt dolog pótlása következett, még pedig a Belaggio szökőkútja.
A Belaggio hotel parkolójában az első óra parkolás ingyen van, és ebbe 3 előadás is belefért. Esténként 15 percenként lehet nézni a műsort, 1-1 szám erejéig.
Megérte a pótlást.
Szerencsére koncert erre az estére nem jutott, így aludni is tudtam.
Másnap már utaztunk is tovább a Joshua Tree National Park felé.
Út közben még megálltunk a Las Vegas feliratnál pár percre, de a sort nem vártuk ki, képünk van már korábbról.
Ajánlott bejegyzések